2. Fejezet, A lottónyeremény, 1 rész

Sziasztok, jó régen találkoztunk, de úgy is mondhatnám, hogy már jó ideje nem hallhattatok felőlem. De most itt vagyok, hogy elmeséljem nektek az ígért történetem folytatását.

Ez a történetem azzal kezdődik, hogy miután két évvel ezelőtt hazaértem Londonból, pár hétre rá elkezdtem lottózni. Eltökélt szándékom volt, hogy megüssem a főnyereményt. Így ahányféle lottót lehetett kapni Magyarországon, és az interneten vásárolható külföldi lottók közül, sokat megjátszottam. Eleinte nem volt találatom a szelvények egyikén se, vagy csak kettes találatok, pár ezer forint nyereménnyel. A külföldi lottókon sem igazán volt semmim, viszont azoknál pár szám is magasabb nyereményt jelentett, mint a magyarnál. Ez így ment hónapokig. Arra gondoltam, hogy ha más lehetőség nincs, akkor megpróbálkozom egy internetes pénzkeresési lehetőséggel, ami eléggé jól működik. Fogtam és indításként betettem 10.000Ft-ot alapnak. És másoltam – ahogy a honlapon szokás mondani – pár egészen jól kereső regisztrált tag, tippjeit. És így pár hónap alatt pár százezer forintot sikerült megjátszanom, megtippelnem. A lottózást tovább folytattam, habár a lelkesedésem iránta kezdett alább hagyni. De ekkor történt a csoda!

A magyar lottózásban ekkoriban volt a két legmagasabb összegű nyeremény a lottóknál. Az 5-ös lottón közel 5 milliárd forint nyeremény, a 6-os lottón pedig két milliárd volt. 6 hónapja játszhattam, és a 6. hónap végén, ahogy említettem csoda történt. Megnyertem az 5-ös lottó főnyereményét, mert nekem lett egyedül telitalálatos szelvényem. Így a kis kiruccanásom után fél évvel gazdagabb lettem közel 5 millió forinttal. Ez egyszerűen hihetetlenül jó érzés volt számomra. El se akartam hinni, hogy ekkora szerencsém volt. Mikor felfogtam a dolgot, fogtam a szelvényt és amilyen gyorsan csak tudtam elmentem felvenni a nyereményem. Betettem egy külföldi számlámra, de azért egy keveset, amire szükségem volt belőle eltettem magamnak, hogy vegyek majd ezt-azt belőle. Mivel már szakmáim és érettségim is volt, így a sulira keveset kellett költenem. Beiratkoztam 3 és fél évvel ezelőtt egy főiskola jellegű oktatási központba, amiből már csak másfél évem maradt vissza. A fősulin belsőépítészetet és divattervezést, illtetve a hozzájuk kapcsolódó fél éves tárgyakat vettem fel. Középiskolában eladó szakmát szereztem, az után egy OKJ-s boltvezetőivel is megtoldottam. Utána jött az érettségi. Most meg ezek, és ezekkel is már mindjárt végzek. Másfél évvel ezelőtt elvégeztem egy műkörömépítő és lábápoló 4,5 hónapos tanfolyamot is.  Egy évvel ezelőtt, hasonló rövid kurzuson elvégeztem egy cukrász, vendéglátó üzletvezető szakot, ami segítségével nyithatok vendéglátó egységet is. Másfél éve bérlek egy üzlethelyiséget, amit a barátnőm vezet, és egészen jól jövedelmezik. Igaz nem lottónyeremény összegű a bevétel, de arra elég, hogy a sulit fizessem belőle. Ezek után a lottónyereményem már hab volt a tortán.

Elkezdtem szervezni a dolgaimat. A nyereményemből vettem egy házat külföldön, pontosabban Londonban, Louis házától 4 háztömbnyire. Mivel magyar vagyok így kicsit soknak tűnt az ár, de mivel megérte, így kifizettem érte 731.500.000 Forintot. A házról majd lejjebb láthattok képeket.

Nem költöztem át azonnal, előbb a sok papírmunka várt még rám. Továbbra is suliba jártam, lottóztam, és Pest közelében is vettem magamnak egy kis lakást, természetesen már korántsem annyiért, mint a Londoni házamat. Emellett a bérelt helyiséget is megvettem magamnak, és a Pest melletti lakásomhoz közel is nyitottam egy hasonlót. Eltelt még úgy 3-4 hónap az óta, amióta felvettem a lottónyereményem. Ez idő alatt sikeresen elkészültek a kiköltözéshez szükséges papírok. És a magyar lakásomat is szépen kicsinosítottam. Ezek után nem maradt más hátra, mint összepakolni és elköltözni.

Ez alatt a két év alatt hallottam, hogy miután Eleanor nyomtalanul eltűnt, a banda kapott egy 4 hónapos kényszerszünetet Louis állapotára hivatkozva. Az ugye tudtunk, hogy Eleanor kicsit sem szerette Louis csak a pénzét és a vele járó hírnevet. És Louis sem volt odáig Eleanorkáért, csak azért volt vele ennyi időn keresztül, mert a modest kényszerítette, rá és mert Louis olyan természetű, hogy inkább él egy rossz kapcsolatba csak ne legyen egyedül. És miután Eleanor teljesen eltűnt, Louis elkezdte még jobban egyedül érezni magát. A modest által elrendelt 4 hónap alatt, Louis legtöbbször egyedül volt otthon, vagy ha nem, akkor reggeltől estig csak buliból buliba járt és folyamatosan részeg volt és füvezett. 4. hónap után, mikor eljött volna az idő a visszatérésre Louis már annyira lezüllött állapotba került, hogy a modest vezetősége úgy vélte, hogy amíg viszonylag helyre nem jön, addig még ad nekik egy kis szünetet. És bízott benne, hogy Louis majd jobb állapotba kerül. Ugye ahogy mondtam, Eleanor eltűnése óta már két év telt el, de a banda sajnos még mindig nem térhetett vissza, mert Louis annyira-mélyre süllyedt, hogy hiába próbáltak segíteni neki, ő minden segítséget visszautasított és folytatta ezt a züllött életvitelét. Folyamatosan részeg volt, nagyon rászokott a fűre és sose tudta, hogy hol van, és mit csinál. A modest mivel nem akarta nagydobra verni Louis állapotát, így próbálta eldugni őt a világ elől és inkább „bezárta” őt az otthonába. Ami nem hogy jót tett volna neki, hanem inkább ártott, de ezzel a modest vezetői nem törődtek. A banda többi tagja rendszeresen látogatta őt, de volt mikor Louis kidobta őket, mondván, hogy ő most egyedül akar maradni. És sajnos ez már másfél-két éve így megy.

Most ez után a kis kitérő után térjünk vissza a jelenlegi idősíkba. A sulit nem hagytam ott, továbbra is folytatni fogom, de eljött az idő, hogy kimenjek és megnézzem a vásárolt házamat és berendezkedjek. És, hogy elindítsam az ottani életemet is.

Két óra repülőút után végre megérkeztem a Heathrow reptérre, ahol már várt rám a segítőm, akit akkor vettem fel, amikor elkezdtem keresni a házat. Betettük a bőröndjeim a kocsiba és elindultunk az új életem felé. Útközben megálltunk enni valamit, és egy kis városnézésben is belefért. 1 óra 20 perc alatt meg is érkeztünk a reptérről a házhoz. Igaz, hogy csak 40 perc az út autóval, de ugye ahogy mondtam egy kis kaja és városnézés is közre játszott. Befordultunk a kocsifelhajtóra és a szám tátva maradt a látványtól. Képekről is szép volt, de élőben még jobb. Azt tudtam már a vásárlás pillanatában is, hogy 6 hálószobás, 4 fürdőszobás, 5 egyéb szoba is van, fedett medence és dupla garázs, de így élőben egész más volt látni. És akkor most jöjjenek az ígért képek. 

Ez az a ház, ami Louis házától a negyedik, és amit megvettem a nyereményem egy részéből

Ez lenen a csodás ház, amit vettem Louistól pár méterre. Mikor kiszálltunk a kocsiból, azt gondoltam, hogy mivel kevés a ház errefelé csend lesz és nyugalom, viszont azzal kellett szembesülnöm, hogy valamelyik házban maximumon szól a zene. De próbáltunk nem foglalkozni vele és inkább bementünk a házba. A segítőm, akit Davidnak hívnak, 38 éves, házas ember. Körbevezetett az ingatlanban és a végét átadta a kulcsokat, és mondta, hogy ha bármire lenne szükségem, nyugodtan hívjam fel, mivel még nagyon nem ismerem ki magam. Átadott egy dossziét mindenféle papírral, elérhetőséggel, fontosabb telefonszámokkal stb… Ezután el is ment, és én egyedül maradtam a nagy házban. Nem is tétlenkedtem sokat, mivel a ház igaz, hogy bútorozott volt, de sok olyan bútor volt, ami nem az én ízlésemnek való és a falak is szinte az összes egyszínű, matt fehér volt. Ezért fogtam a bútorokat középre toltam őket, ami kisebb volt azt egy időre átvittem egy másik helyiségbe. Dav (ejtsd Dév) már az érkezésem előtt gondoskodott festékekről és a megfelelő kellékekről a felújításhoz, bár nem nevezném igazán felújításnak, mert csak pár bútor cseréről és festésről van szó.

Tehát az összepakolás után, nekiálltam, elővettem a festőhengert és az ecseteket és hozzákezdtem a festéshez, szobáról, szobára. Rengetegféle élénk színt használtam.

Késő délutánra, már majdnem kész voltam 4 helyiséggel. Eközben még mindig üvöltött a zene, mondhatni, hogy majdnem a szomszédból. De mivel egészen tetszet, így a munka is gyorsabban ment. Olyan délután 6 óra lehetett mire végeztem a 4. szobával és úgy gondoltam, hogy mára ennyi elég is lesz. Majd holnap korán felkelek és befejezem a többi szobát is. Mivel a konyha volt az első, amit megcsináltam, így estére már tudtam is használni és csináltam magamnak valami kaját, azokból, amit a hűtőben találtam, mert már Dav azt is elintézte nekem az érkezésem előtt. Megcsináltam a kaját, meg is ettem, azután felmentem a fürdőbe, amin nem terveztem változtatást, lezuhanyoztam, átöltöztem egy kényelmesebb cuccba és leültem a tv elé, hogy megnézzem, milyen csatornáim vannak és, hogy azokon milyen műsor. 

Ezt a kényelmes szerelést találtam a szekrényben, amit fel is vettem

Találtam is érdekes műsort, de mivel hosszú napom volt, így hamar elnyomott az álom. Ezért olyan este 9 körül elkapcsoltam a tv-t és felmentem az egyik szobába, bebújtam és csak reggel ébredtem fel. Igaz éjfél után még hallottam a zenét, de mivel nagyon fáradt voltam, így nem zavart az alvásban.

Reggel mikor felébredte, lehetett olyan 8-fél 9 körül, akkor már a zene sem szólt. Felöltöztem, ezt a kényelmes göncöt vettem fel, mivel csak tegnap este volt rajtam pár órát, ezért még jó volt az főleg, ahhoz, hogy folytassam a festést. Lementem a konyhába, megreggeliztem és folytattam, amit tegnap abbahagytam. Élveztem, hogy szép élénk színűre festhetem az újonnan vásárolt házam falait. Eközben dél lett, így fogtam magam és felhívtam azt a számot, amit Dav adott, és rendeltem magamnak kaját. Fél órát kellett csak várnom mire megérkezett a rendelésem. Miután megettem a tésztát, újból nekifogtam a félbehagyott munkámnak.  

Ezt ettem ebédre és később vacsorára is

Délután kettő lehetett, mikor újból megszólalt a zene a szomszédos ház egyikéből. De nem csináltam belőle nagy ügyet, mivel ahogy mondtam is már, én is szeretem a jó zenét és tetszett, ami épp szólt. Délután 4-kor végeztem a szobák kifestésével, délután 5-ra meg meghozták a megrendelt bútorokat is, amiket a szállítók oda tettek ahova én kértem. Így két nap alatt olyanná varázsoltam az új otthonom, amilyent mindig is akartam. A zene még ekkor is maximumon szólt. Mivel kevesen laknak ezen a környéken így nem volt olyan, akit zavart volna a zaj, mert vagy ilyenkor még nem volt otthon, vagy nem is laknak egyik-másik házban.

Miután megmelegítettem, a második adag tésztát, amit délben rendeltem, azért, hogy estére is maradjon, elmentem lezuhanyozni, átöltözni aztán betettem egy DVD-t és azt néztem. 

Ezt viseltem akkor este

Este 9, fél 10 körül a zene elcsendesült. Utána nem sokkal hallottam, hogy megáll egy autó, valakik beszélnek, azután az autó elhajt. Ahogy a filmnek vége lett fogtam magam és lefeküdtem, mert ma is elfáradtam, ahogy tegnap is.

Tudtam, hogy hova költöztem, azaz tudtam, hogy Louis szomszédja vagyok, de úgy gondoltam, hogy rögtön az első pár napban nem rontok rá, hogy „Hello, én vagyok az új szomszéd, hoztam egy kis sütit, hogy jobban megismerhesselek” hanem majd pár nappal később teszem csak meg az első lépéseket, afelé, hogy megismerkedjek Louisval. Ha már ennyit vártam, akkor ez a pár nap már nem oszt, nem szoroz. Mivel két napot szántam a berendezkedésre, úgy gondoltam, hogy majd a 3. napon sütök valami sütit, - muffinra gondoltam – és abból viszek át Louisnak és reménykedem benne, hogy majd elfogadja, és esetleg beinvitál magához egy kicsit. De aztán az is eszembe jutott, hogy ha nem is hív be egy ismeretlen embert a házába, majd miután elfogadta a sütiket és el is fogytak, a tálcáért, amin átviszem neki, el kell, majd menjek vagy esetleg lesz olyan kedves és visszahozza, ami ismét ad egy lehetőséget az ismerkedésre.

Hajnali 4 óra körül arra ébredtem fel, hogy egy kocsi érkezik, amiből a hangok alapján 3; 4 ember szállhatott ki, és elképesztő hangosan elkezdtek énekelni, kiabálni, meg minden ilyesmit, amit a részeg emberek szoktak csinálni. 10 percen keresztül zajongtak az utcán, aztán nagy nehezen sikerült bemenniük és aztán újból csend lett. De nem telt el újabb 10 perc, mikor a kocsi újból elhajtott a szomszédos ház elől. Ezek után még kb. fél órát fent voltam, mert ha felébredek, elég nehezen tudok visszaaludni, de olyan 5 óra körül sikerült újból visszaaludnom. Ezek után reggel fél 10-kor sikerült felkelnem. Lemásztam a konyhába, csináltam valami reggelit magamnak és aztán nekiálltam muffint sütni. Miután elkészültem velük, vártam egy kicsit, hogy hűljenek, addig ettem valamit. Mivel úgy következtettem, hogy ha Louis és a haverjai voltak azok, akik hajnal 4-kor zajongtak az utcán részegen, és még a zene sem szól, valószínűleg Louis még nem kelt fel, és nem akarom felébreszteni, mert az nem venné jól ki magát. Így vártam úgy 2 órát még, és fél 3 felé, átöltöztem, hogy azért mégse menjek akárhogy ismerkedni, aztán felpakoltam a muffinokat egy tálcára és elindultam velük Louis háza felé. 

Ilyen muffinokat sütettem és vittem át Louisnak

Nem öltöztem ki nagyon, csak azért mégse egy kicsit normálisabban, mint ahogy otthon voltam. És mivel július volt már így melegen sem kellett öltöznöm. 

Ebben mentem át Louishoz a sütikkel

Miután 3 háztömb után odaértem Louis házának kapujába, becsengettem és vártam, hogy ajtót nyisson. Kétszer csengettem, mire ajtót nyitott és kitántorgott a nagykapuhoz, hogy megkérdezze, ki vagyok, és mit akarok.

Louis egy pulcsit és egy fekete szürke melegítőt viselt. Bemutatkoztam, hogy ki vagyok, elmondtam, hogy három napja költöztem ide, és azt, hogy eddig csak nála láttam mozgást így gondoltam, hogy sütök egy kis sütit és jó szomszédhoz illően eljövök és bemutatkozok. Továbbá elmondtam neki azt is, hogy magyar vagyok, mert az elején nem igazán értette, hogy miből gondolom, hogy ez szokás errefelé. – a süti sütésre és a bemutatkozásra gondolt. – ezek után már megértette, kierőltetett a másnapos, vagy inkább aznapos önmagából egy kedves mosolyt, és elfogadta a muffint. mivel látszott rajta, hogy tényleg borzalmas állapotban volt és nem akartam nagyon rámenősnek tűnni így, azt mondtam neki, hogy majd fogyassza egészséggel a sütiket és majd holnap vagy holnapután átugrom a tálcáért. Louis megköszönte aztán bement a házba, és én is hazasétáltam. Gondoltam, hogy pár napig ismét nem fogom látni se, mert bulizni fog vagy isten tudja, mit nem csinál. De tévedtem.

Olyan este fél hét körül járt, és én a konyhában voltam épp vacsorához készülődtem. - Nem öltöztem át miután hazaértem Louistól, hanem abban a szerelésben maradtam. – Megterítettem az asztalt és már a tányérba is kiszedtem a kaját, mivel szeretem a tésztaféléket, amik jó szaftosak és laktatóak, így most csináltam spagettit. Pont mielőtt leültem volna az asztalhoz, megszólalt a csengő. Hirtelen nem tudtam, hogy mi is az, aztán rájöttem. Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam és nagyon meglepődtem, mert nem számítottam arra, hogy Louis fog ott állni. Főleg nem ilyen hamar. Láttam a kezében a tálcámat, amin délután a sütiket vittem át neki. De azért meglepetten megkérdeztem tőle, hogy mit szél hozta. Ő erre kedvesen elmosolyodott és felmutatta a tálcát, és azt mondta, hogy ezt hoztam vissza neked. Visszamosolyogtam rá, elvettem a tálcát, megköszöntöm, hogy visszahozta és megkérdeztem tőle, hogy volna-e kedve bejönni egy kicsit. Ő egyből élt a lehetőséggel. Bejött. Én megkérdeztem tőle, hogy éhes-e, mert én pont most akartam vacsorázni és spagettit csináltam. Rám nézett és egy kicsit furcsállta az ajánlatomat, - gondolom nem szokott hozzá ilyesmihez – de igent mondott a vacsorameghívásomra. Elővettem még egy tányért és szedtem neki is egy tányérral. Az övé még meleg volt, mert pont akkor szedtem ki, az enyém már kicsit kihűlt, de még ehető volt. Vacsora közben beszélgettünk is egy kicsit.

Megkérdezte, hogy miért költöztem ki, mivel foglalkozom, mik a szándékaim, terveim a közeljövőre. Elmondtam neki, hogy nyertem a lottón és egy régi álmom-váltottam valóra azáltal, hogy kiköltöztem ide. Továbbá elmondtam neki, hogy szeretnék nyitni egy boltot és egy pubot, esetleg egy kávézót. Ő erre azt mondta, hogy az egyik haverjának Niallnek is gondolkodott azon, hogy nyit egy pubot Londonban, csak nem jött össze neki. Megkérdezte, hogy hallottam-e róluk, mint One Direction, én igennel válaszoltam. Neki erre felcsillantak a szeme, és rögtön azt kérdezte, hogy rajongójuk vagyok-e. Azt mondtam, hogy szeretem a zenéjüket, attól függetlenül, hogy már két éve el vannak tűnve a nyilvánosság elől és hogy őket is kedvelem, de nem tartom magam rajongónak. Ezek után azt kérdezte, hogy miért nem, de én nem szerettem volna egyből azzal kezdeni, hogy „azért nem tartom magam rajongónak, mert nem bírtam a sok nyáladzást egy senki kurvája iránt. És hogy a rajongóik egy részének nem ők a fontosak, hanem egy pénzéhes senkiházi féreg. ezért, hogy erre a kérdésére ne kelljen válaszolnom, inkább annyit mondtam, hogy ez már nem olyan fontos.

A vacsora már rég elfogyott ezért átmentünk a nappaliba, és ott tovább beszélgettünk. Louis megkérdezte, hogy van-e söröm, mivel én is szeretem, bár nem sűrűn iszom alkoholt, így volt, ezért hoztam neki egy üveggel. Belekortyolt az üvegbe, és tovább folytattuk a beszélgetést. Szó esett a kedvenc zenéinkről, filmjeinkről, kajáinkról, arról, hogy mit szeretünk inni még azt is megkérdezte, hogy mi a kedvenc ruhadarabom. Én erre poénból visszakérdeztem, hogy „rajtad”? Ő erre hangosan felnevetett, aztán persze mondtam, hogy nincs kedvencem, a lényeg, hogy kényelmes legyen. Kérdezte, hogy van-e háziállatom. Mondtam neki, hogy van egy kutyám, ami ott maradt anyámmal és a nagyszüleimmel Magyarországon. Elmeséltem neki, hogy fősuli jellegű iskolába járok, és hogy van még másfél évem vissza, és aztán belsőépítész és divattervező leszek, a meglévő szakmáimon túl. Kicsit meglepődött, hogy ennyire aktív vagyok a tanulás terén és mégis marad időm mindenre, de ezek után sok sikert kívánt a továbbiakban. A beszélgetés közben elfogyott Louisnak az egy üveg söre, így hoztam neki még egyet, aztán megkérdezte, hogy merre találja a mosdót. Útbaigazítottam. Pár perc múlva már ismét a kanapén ült iszogatott, és beszélgettünk tovább. az idő már szépen eltelt, és volt már este tíz is, de még mindig volt miről beszélnünk. Mondtam Louisnak, hogy mindjárt jövök, csak ki kell mennem a mosdóba, Louis rábólintott és mondta, hogy ő majd itt megvár. Mire visszaértem, Louis addigra ki volt ütve, és elaludt a kanapén. Nem volt szívem felébreszteni őt, így kerestem egy takarót és betakartam. Én felmentem, még gyors letusoltam és bebújtam az ágyba. És elaludtam.

1. Fejezet, A Tökéletes Gyilkosság

Figyelmeztetés! A történet a képzelet szüleménye, a valóssággal való bármilyen egyezés csak a véletlen műve. A történet néhol erőszakos cselekedeteket mutat be. Senki ne próbálja utánozni, semmilyen módon. 

Üdvözlök mindenkit. A nevem Viktória Poltemberg, de a barátaim csak Torinak hívnak. Egy átlagos lány vagyok, egy átlagos városból. És most elmesélem nektek a történetem.

1991-ben születtem, egyke gyerek vagyok, és csonka családban nőttem fel. Életem nagy részében rengeteg bántás, és sérelem ért, amihez idővel hozzá is szoktam és már nem érdekeltek mások, meg az, hogy miket mondanak és gondolnak rólam.

Egy napon miközben néztem az MTV-t feltűnt nekem egy 5 tagú fiúbanda. Még akkortájt nem igazán érdekelt, hogy kik is ők. Úgy voltam vele, hogy láttam, nem volt rossz és ennyi. De egy napon elhatároztam, hogy utánuk nézek az interneten. Így is tettem. Visszanéztem a műsort az interneten, hogy megtudjam mi is a zenekar neve. A nevük One Direction volt. Beírtam googléba ezt a nevet és kiadta az öt srácot, a neveikkel és a rövid leírásaikkal együtt. Ezek után megnéztem egy klipjüket a Live While We’re Young-ot. Először a világos, barna hajú fiúra figyeltem fel, mint kiderült ő volt Louis. Helyes volt, meg cuki és korban hozzám illő is. De azt nem állítom, hogy beleszerettem volna, mert nem, csak tetszett. A második fiú, akire felfigyeltem közülük, az a kis barna, göndör hajú fiú volt Harry. Ő is tetszett és helyesnek tartottam, csak túl fiatalnak véltem. Ezek után elkezdtem jobban foglalkozni a csapattal. Kutatgattam utánuk, nézegettem a képeiket stb.

Ennek köszönhetően sajnálatos módon megismertem Louis aktuális barátnőjét is, akiről ránézésre is megmondja az ember, hogy nem őszinte nő. Csak kihasználja ezt a kedves, aranyos srácot.

Ahogy egyre jobban megismertem és megkedveltem a bandát, úgy gyűlöltem meg egyre jobban, ezt az élősködő nőszemélyt. Nem tud mást csinálni, csak mutogatni magát a kameráknak, költeni Louis pénzét, inni és Maxxel, és ki tudja még kivel nem bulizni. Életében nem dolgozott, nem is tanul/tanult, csak élősködik, és a haverjának hála - aki a srácok főnöke, a modest vezérigazgatója, igaz ketten vannak, de egyes szám harmadik személyben beszélek róluk. Név szerint, Richadr Griffiths és Harry Magee, igen jól hallottátok HARRY az a bizonyos Harry – bekerült a jó életbe és eljátszhatja a „szerető” barátnőt. Amit nagyon pocsékul alakít, mert a közös képeikből és videókból kiderül, hogy mennyire nem érdekli Louis csak a fényűzés, a pénz, a kamerák és a hírnév. Ezeken kívül, még ami miatt nagyon gyűlölöm, azaz, hogy egy ilyen ember mennyire át tudja verni a hiszékeny embereket és, hogy ezek a hiszékeny emberek úgy nyalnak nála, mintha körülötte forogna a világ, és még rá is játszik elég szépen. Undorítónak tartom az ilyen kétszínű, hazug embert. És még egy ilyent tartanak sokan a példaképüknek… csak nem tudom, hogy miért, ráadásul anorexiás is!

Másfél-két év elteltével a fiúkat még szeretem, de sokszor elgondolkodom azon, hogy ezek után a hazugságok után is érdemes-e még szeretni őket?! És nem mindig tudom eldönteni. Azt tudni kell rólam, hogy a sokévi bántások, sértegetése, megalázások során kialakult bennem egy bizonyos agresszió, ami ha pasiból lennék, megállnám a helyemet a katonaságnál is, mint tökéletes katona. Azt még el kell, mondjam, hogy ez részben egy örökölt részem is, ha úgy vesszük, mert nagyapán robbantó mérnők volt a bányában, ahogy 40 évig dolgozott, anyám meg mesterlövés. De neki egy szerencséje volt, hogy nem volt háború azokban az időkben, és így nem kellett bevonulnia a seregbe. Azóta már szemüveges lett sajnos. Nagyanyám meg csak egyszerű varrónő, hímzett terítőkkel és hasonló népviseleti dolgokkal foglakozott egész életében és még sokszor most is, de ez nem hozza magával az agressziót.

A történetem lényege itt vesz egy fordulatot. Ugye mióta megismertem a srácokat eltelt másfél év, és a gyűlöletem annyira elhatalmasodott felettem, hogy eltökéltem muszáj lépnem. Szóval elkezdtem edzőterembe járni, hogy erősebb és strapabíróbb lehessek. Beiratkoztam különböző harcművészeti, önvédelmi és egyéb edzésekre is. Mert minél tökéletesebb annál jobb. Napokon, heteken, hónapokon keresztül keményen edzettem, hogy a kívánt eredményt elérjem. Jó pár hónap alatt sikerült is. Kemény csaj vált belőlem. Ezek után leültem és összeállítottam egy tervet, hogy hogyan is iktatom ki ezt az élősdi személyt, mert ez a nő ártalmas a környezetre, és ami ártalmas azt általában ki kell irtani. A tervem elkészülte után, megvettem minden szükséges eszközt ennek a megvalósításához. Miután ezzel is megvoltam, fogtam a cuccokat összepakoltam és elindultam London felé.

Mivel magyar vagyok és Magyarországon is élek így Magyarországról indultam gyalog, mert ha kocsival, busszal, vagy repülővel megyek, akkor annak nyoma marad viszont egy gyalogos nem sok vizet zavar, maximum ahol van térfigyelő kamera, ott látszik rajta az illető, de ezen kívül nincs nyoma annak, hogy ott járt volna. Esetleg határátlépésnél iktatnak, hogy átlépted azt a határt, de ugye Eu-n belül nincsenek határok és a csalagútnál sincs nagy iktatás. Tehát egy gyalog vagy biciklivel közlekedő ember a legkevésbé szúr szemet bárkinek is.  Mivel csak egy bicikli van a családban, ezért gyalog vágtam neki a két hetes útnak. De az eltökéltségem és a haragom vitt előre. Turistazsák a hátamon, a felszerelés a zsákban, kaja, pia, pénz. Mindem megvolt, amire szükségem volt a „túrához”. És ugye az EU országaiban elég a személyi a határátlépéshez. A csalagútnál meg jegyet kell venni és átmehetsz. Így nem vagy feltűnő. Én is ezért választottam ezt a haladási módot, mert így senkinek nem leszek feltűnő. Ahogy egyre közelebb értem a célomhoz, egyre jobban hajtott a vágy, hogy igazságot szolgáltassak. Ha már Isten lehetőséget ad rá, akkor ki kell használni. Mert helyetted nem teszi meg csak lehetőséget ad, hogy te megtedd. És én éltem is a lehetőséggel.

Már alig pár óra választott el a céltól. Fáradtan ugyan, de továbbra is eltökélten mentem tovább. Utam során, azért látnivalókban is bővelkedtem és azért pár emberrel is találkoztam, akik mikor megkérdezték, hogy merre tartok azt feleltem, hogy egy világ-körüli gyalogtúrán vagyok. Mert azaz álmom, hogy egyszer körbeutazzam a földet. Így senki nem gondolja azt, hogy egy bizonyos céllal indultam el és Londonba tartok. Mindenki sok szerencsét kívánt, volt, aki segített is az utazásban, de senki nem gondolt semmi rosszra. Ezek után végre elértem Londonba. Mivel sikerült kiderítenem Louis lakcímét - 40 Hendon wood Ln, London, így nem volt nehéz rábukkannom arra a kétszínű kis féregre sem. De mivel tartottam magam a tervemhez, ezért jó pár napon keresztül csak észrevétlenül figyeltem és követtem minden egyes lépését. Eltelt már egy pár nap amióta itt vagyok és észrevétlenül figyelek.

A megfigyelésem alapján már a tökéletes pillanatot is megtaláltam, hogy mikor végezhetek Eleanorral. A napjai nem álltak másból, mint reggel elment Louis házából reggelizni egy viszonylag közeli étterembe. Ott találkozott azzal a 3-4 barátjával, köztük persze Maxxel is, aki mint kiderült nagy valószínűséggel a szeretője, de az is biztos, hogy nem csak ő van neki még Louis háta mögött. És ráadásul az apja politikus, ő meg modell a Burberrynél. Szóval a kellemes a hasznossal, csak, hogy ne kelljen dolgoznia, mivel így több oldalról jön a lé a zsebébe. Egyik oldalról Louis pénzét költi, másikon meg ott van Max politikus apával a háttérben. Persze Louis erről mit sem tud, mert ő turnén van így nem lát semmit. De még akkor sem, mikor Eleanor ott élősködik a nyakán a modest „kérésére”, hogy a látszatot fent tudják tartani. Szerencsés időszakot fogtam ki, mert jelenleg, hihetetlen módon, most kivételesen nem lóg Louis nyakán, és nem pofátlankodott oda a koncertekre. Persze gondolom, csak pár hétig.

Az étteremből egyenesen a sturbucks-ba mentek. A sturbucks után Eleanorka fogta magát és elment vásárolni Maxxel a topshop-ba. Valami 3-4 órát el is töltöttek ott. De én az álcázási tehetségemnek és eszemnek köszönhetően, észrevétlen maradtam és beleolvadtam a környezetbe, így senkinek nem tűntem fel és ez a nő sem vett észre. A vásárlás után 5-6 szatyornyi ruhával a kezében távoztak az üzletből. Beszálltak a Louistól kapott Cadillac Escaladebe, aminek az ára forintra átszámolva, olyan 20 millió Ft-ra rúg. – Ezzel ellentétben, Louis van egy 10 milliós Range Roverje - és elhajtottak. De mivel beszereztem a szükséges eszközöket követni tudtam a nyomát. Befújtam a kocsija gumiját egy spravel, ami láthatatlan nyomot hagy, de egy sprahez kapható szemüveg segítségével nyomon lehet követni az útját. És az sem volt hátrány, hogy vittem magammal egy gördeszkát, amivel azért kicsivel gyorsabban tudtam haladni. A napi nagy bevásárlása után a sok szatyorral, egy házhoz ment, ami nem Louis-é volt, hanem valaki másé, ez a valaki pedig nem más, mint Max. Ezután egész estig nála volt. A kocsijával beállt az udvarba, hogy senki se láthassa, hogy ő ott van. Majd késő este Maxxel együtt elindultak egy clubba, ahol már a 3 lány barátja várt rájuk. Az egész estét végig itta és hagyta, hogy a különböző pasik és Max is fogdossák őt. Ez számomra egy rossz kurvához illő viselkedés, de tőle nem is vártam mást. Maxxel úgy bújtak egymáshoz, hogy aki nem ismerte volna őket, azok simán azt mondták volna rájuk, hogy szerelmes pár.

Igaz sokan állítják, hogy Max meleg csak azért, hogy ezzel is Eleanorkát jó színben tüntessék fel, de erre én csak annyit tudok mondani, hogy azok még nem láttak akkor homoszexuális pasit. Egy meleg srác nem úgy ér hozzá egy nőhöz, ahogy Max Eleanorhoz! A buli után Eleanor és Max együtt távoztak, úgy ahogy jöttek is és visszamentek Max-hez. Eleanor ott töltötte nála az éjszakát is. Volt mikor egy kis panzióba mentek, de a kint létem alatt ez csak egyszer fordult elő. Szinte minden napjuk így telt, amióta kint voltam és nyomon követtem őt. Egyszer sem ment át Manchasterbe, szóval még az iskola környékén sem járt, hiába állítják azt róla, hogy tanul/tanult. Ennek halvány jelet sem mutatták a napjai. - Aztán persze, mint kiderült, a modest egy szép nagy, és költséges színjáték keretein belül, megvette neki a diplomát, amiről a sok kis hiszékeny csitri azt gondolta, hogy igazi, és, hogy önerőből végezte el a szakot, aminek 98%-ban török és japán nevű diákjai voltak, akik regisztrálva is voltak a Manchasteri egyetemen Eleanorkával ellentétben. -

Ám egy szép nap, kb. 4-5 nap után eljött az én időm. Egyik este arra lettem figyelmes, hogy nem alszik ott Maxnél, hanem olyan este 11-12 óra körül eljön tőle. Több sem kellett nekem, kaptam az alkalmon, ahogy kifordult az udvarból és becsukódott mögötte a kapu, én óvatosan rákapaszkodtam a lökhárítójára és húzattam magam, hogy le ne maradjak. Fekete cuccban felöltözve, fekete gördeszkán, kapucnival és baseball sapkával a fejemen, hátizsákkal a hátamon és a katonák által is használt sötét arcfestékkel az arcomon, hogy véletlenül se ismerjenek fel kapaszkodtam a kocsija mögött. Az idő elég borús volt szerencsére. – Azt tudni kell, hogy Louis és Max háza között 30 perc az út kocsival. – Már majdnem oda értünk Louis külvárosi házához, ami elég eldugott és kihalt helyen található, ekkor jött az utolsó elágazás, ahol lelassított a kocsival, én kapva kaptam az alkalmon és a zsebemből kivett kést gyorsan belevágtam a hátsó kerekébe, ami ez által, teljesen leeresztett. Pár métert tudott még haladni a kocsival, de utána Eleanorkának ki kellett szállnia a kocsiból, hogy megnézze mi történt. A kietlen útszakaszon és a környéken sem volt egy lélek sem és elég sötét volt, térfigyelő kamerák meg nem voltak, mert az elágazást már elhagytuk. Ahogy Eleanor kiszállt a kocsiból, és a hátsó kerékhez indult, hogy megnézze mi történt, én gyorsan megkerültem a kocsit és már a háta mögött is voltan. Elővettem a zsebemből egy kloroformos rongyot – amit igaz már ne használnak, mert káros az emberi szervezetre és mérgező hatásai is vannak, de nekem ez csak jó volt. Hátulról elkaptam a haját, hátrahúztam a fejét és még mielőtt meg tudott volna szólalni vagy kiabálni az arca elé tettem a rongyot, és pár pillanat múlva egy hang nélkül elkábult. Fogtam a kezét és a lábát gyorsan összekötöztem és belegyömöszöltem egy utazótáskába, a rongyot még átitattam a szerrel és rajtahagytam az arcán. Aztán gyorsan bedobtam a kocsija hátsó ülésére, fogtam a kulcsát – a kezemen még ekkor is kesztyű volt, hogy ne hagyjak nyomot – a csomagtartóhoz mentem, és gyors előszedtem a pótkereket, mert én megtanultam, hogyan kell kicserélni, és ki is cseréltem pillanatok alatt a kereket, hogy tovább tudjak vele menni, amíg kell. Ezek után összeszedtem a szerszámokat, és lyukas kereket, visszatettem a kocsiba, beszálltam és elhajtottam vele, egy közeli helyhez, ami tökéletes hely arra, hogy megszabadulj egy hullától. Igaz még ekkor nem volt hulla. A kezemen természetesen kesztyűt viseltem továbbra is, hogy ne hagyjak újlenyomatot és tetőtől talpig fel voltam öltözve. A telefonját eltettem, a késsel együtt, amivel kiszúrtam a gumit, hogy ne maradjon nyom. És elindultam visszafelé az úton, hogy az elhagyatott helyhez érjek. Mehettem úgy 5-6 km-t, amíg elértem az első megfelelő állomáshoz. Kicsit tovább mentem az autóval és beálltam egy parkolóba, hogy a kocsi JPS meghatározója alapján ne lehessen azonosítani a helyet, ahol el akarom tüntetni a testet. Onnan már csak keveset kellett gyalogolnom a testtel.

Útközben belenéztem a telefonba, de csak a hüvelykujjamat vettem ki a kesztyűből, hogy tudjam kezelni a készüléket. A háttere persze, hogy nem ő és Louis volt, hanem Max, ő és egyik barátja Lani. Gondoltam, hogy szánalmas, na de ennyire!

Az üzenetei között is alig volt olyan, ami Louisnak szólt volna, de viszont annál több üzenet szólt Maxhez és a barátaihoz. 3 perc alatt gyorsan átfutottam a dolgokat, mivel Louis és Max háza között, ahogy már mondtam is, 30 percnyi a távolság autóval és valahol félúton van az én kiszemelt, eldugott helyem is. A készülékben a fontosabb telefonszámokat természetesen gyorsan leírtam magamnak – mindezt a kocsiban ülve - és töröltem a telefonja összes tartalmát. Ezek után visszahúztam a kesztyűt teljesen a kezemre, megtöröltem a telefont, hogy ne legyen ott se újlenyomat, kivettem az aksiját, a sim kártyát és a memóriakártyát is. Aztán szépen fokozatosan az 5 km-es szakaszon kidobáltam az autóból. Gyorsan megnéztem, hogy Eleanor nem ébredezik-e még és a biztonság kedvéért adtam neki még egy kis kloroformot visszahúztam a zsák száját és folytattam az utam, a fent említett első megállómig.

Miután odaértem a kiszemelt helyre, az eső már elég rendesen esett szerencsére. Behúzódtam a felüljáró alá, és kiszedtem a táskából a kábultan fekvő Eleanort. Még nem ébredt fel, de még élt. A hátamon lévő táskámat letettem, amiben a cuccaim volta. Kivettem a táska aljából a baltát, ami egy törölközőbe volt tekerve, hogy ha valaki megnézi, ne vegye észre csak azt a baltát, ami a táskám oldalán lógott, mint önvédelmi eszköz, hisz nőből vagyok és egyedül. Kivettem egy tekercs fekete szemeteszsákot is. Kiszedtem a törölközőből a szerszámot, és Eleanor fölé léptem vele. - Ne gondold, hogy pszichopata lennék, mert nem, csak akit rohadtul gyűlölök, azt hidegvérrel meg tudom/tudnám ölni. - Kesztyű továbbra is a kezemen, kapucni és baseball sapka a fejemen és esik az eső. Én a kezemben egy baltával állok az áldozatom fölött és élvezettel vágom át a helyszínen a torkát, utána erős csapásokkal lesújtottam a többi részére is.

Először a nyakára céloztam, egy mozdulattal lecsaptam a fejét, és az levált a helyéről. A vére beterített mindent körülötte, de nekem szerencsém volt, mert kevés került csak a fekete szerelésemre és nem vagyok rosszul a vér látványától. Megfogtam az undorító fejét és beletettem a szemeteszsákba.

És folytattam. Levágtam a kézfejeit mind a két kezén, levágtam az alkarjait és a felkarjait. A bal és jobb oldalakat külön szemeteszsákba raktam bele. A lábainál ugyan így jártam el. Levágtam a lábfejét, a térdénél is elválasztottam a többi testrészétől. A törzsét a combjaitól már egy kisebb fűrésszel választottam szét, mert kicsit fárasztó volt a balta használata. Ezek után a darabjait begyömöszöltem egy szemeteszsákba. Aztán a napokkal ezelőtt odakészített tűzifát fogtam, kupacba raktam, és tűzet gyújtottam. A baltát beletettem a táskába a rajtam lévő ruhákkal együtt. Ott átöltöztem, ugyan olyan sötét szerelésbe csak az tiszta volt, mert a táskából vettem elő. Fogtam Eleanor darabjait zsákostól és fokozatosan dobáltam rá, az ekkor már szépen égő tűzrakásomra.

Az idő olyan egy óra körül járt már az eső rendesen szakadt, ami nagyon jól jött, mert így a vérnyomokat elmosta. Minden csendes és sehol egy lélek sem volt. Miután már a darabokkal teli zsákokat elégedtem, következtek a gyilkosságnál használt szerszámok, kellékek, az eszközöket, amivel elkövettem a gyilkosságot, a ruháimat, amiket az alatt viseltem, a sim-, és memóriakártyát, fogtam és rádobtam őket is a tűzre. Végignéztem, ahogy szép lassan porrá ég minden a tűzrakáson. Meg kell mondanom, hogy a szag az elviselhetetlenné vált, de szerencsére egyes egyedül voltam azon az elhagyatott helyen, jó messze a lakosságtól, így senki nem érezte meg a szagot. Mikor végre, már minden elégett és a tűz is kialudt fogtam megint egy zsákot és összetakarítottam a maradványokat a tűz helyén.

De még mielőtt a csontokat beleraktam volna a zsákba fogtam a koponyát és amennyire csak tudtam porrátörtem a fogakat, hogy ne lehessen a későbbiekben azonosítani a csontokat, ha esetleg egyszer megtalálják.

Ezután a csontokat is beleraktam a zsákba, ami úgy 12-13 kg-ot nyomhatott és mindent visszatettem abba a táskába, amit eddig is használtam erre a célra. Miután mindennel végeztem, felmentem az autóhoz és ismét elindultam. Mehetem megint úgy 6-7 km-t, mire elértem a következő célállomásomig egy újabb parkolóig, ahol ismét letettem a kocsit. Gyalogszerrel folytattam a hátralévő utat a kiszemelt folyóig. Mire odaértem eltelt talán két óra is. Kicsit el is fáradtam, de még volt elég energiám ahhoz, hogy keressek pár követ, beletegyem a fekete táskába, amiben a csontok és elégett maradványok voltak. Lesétáltam a folyó partjára, onnan tovább mentem egy kicsit már métert a folyón, körülnéztem és bedobtam a táskát a vízbe. A kövek azonnal le is húzták a fenekére. A kocsiért már nem mentem vissza, mert nem volt rá szükségem. Ezek után, elégedetten indultam el valamerre. Mehettem úgy másfél órát, mire a fáradság megszállta a testem, így leültem a közeli padra. Ekkor már olyan hajnali 5 óra lehetett. Pihentem egy kicsit kb. fél órát aztán újból útnak indultam. Reggel 7 óra lehetett mikor odaértem egy kis panzióhoz. Bementem béreltem egy szobát, hogy pihenjek még pár órát, készpénzzel fizettem, és mivel személyit meg semmilyen iratot nem kértek így álnevet használtam. Délig aludtam, aztán vettem magamnak kaját, ettem és eltöltöttem az időmet.

Ellátogattam a város nevezetességeihez, köztük a Temzéhez is. Ekkor már a helyszín közelében sem voltam. Ezek után már úgy gondoltam, hogy megérdemlek egy kis pihenést is és nem indulok vissza túl hamar Magyarországra. Így eltöltöttem pár napot Londonban, teljes nyugalomban, lelki békével a szívemben, de képet nem csinálok, mert az bizonyítaná, hogy ott jártam akkoriban, mikor Eleanor eltűnt. Ezután elindultam haza, mint aki jól végezte dolgát, mert jól is végeztem a dolgom, amiért odamentem.

A hazaút is úgy telt, mint az oda út. Találkoztam emberkékkel, de különösebben egyik sem jegyzett meg, vagy azt, hogy gyalogtúrán vagyok. Németországba érve, azon belül is Frankfurtba érve, hogy minél kevesebb nyomot hagyjak magam után, eltörtem a gördeszkámat és kidobtam egy szemetes konténerbe. Így a fennmaradt utat már csak gyalog tettem meg. És végre hazaértem. Két hétbe telt mire kiértem Londonba, kb. 1- másfél hetet töltöttem ott, aztán két hétbe telt mire hazaértem, de megérte.

Itthon senki nem tudta, hogy mi is volt a célom ezzel, csak kalandvágyónak tartottak, amiért bevállaltam ezt az utat. Miután kipihentem magam itthon, géphez ültem, hogy informálódjak egy kicsit. És olvastam, hogy Eleanor Calder nyomtalanul eltűnt, miután SMS-ben szakított barátjával Louis Tomlinsonnal. Igen, mikor elvettem a telefonját és átnéztem az utolsó dolog a megsemmisítése előtt az volt, hogy küldtem Louis számára egy SMS-t, amiben Eleanor szakít vele. Rövidre akartam, de lényegre törően, ezért a következőket írtam:

„Szia, kicsim,

Szakítani akarok veled, mert meguntalak és találtam egy jobbat nálad. Ne keress, ne hívj, többet nem érdekelsz.

Szia”

Az interneten mindenki meg volt őrülve, hogy mi az, hogy semmi hír róla, meg, hogy mi az, hogy eltűnt stb. Én itthon teljes lelki békében ültem, olvastam a sok nyavalygást és boldog voltam, hogy végre megszabadult az emberiség egy ilyen embertől, hálát adtam az égnek, hogy lehetőséget adott nekem arra, hogy eltehessem az útból. Mielőtt megint azt hinnéd, hogy elmebeteg, pszichopata vagy valami ilyesmi lennék, nem, csak egyszerűen túl sok volt már a számlájára írva és nagyon nem bírom az ilyen kétszínű, élősködőket, akik előszeretettel verik át a naiv embereket. Persze azokat sem bírom, akik már ártottak nekem valamilyen módon. Egyszer az is megkapja megérdemelt „jutalmát”. Szóval, ha úgy érzed, hogy ellenem vétettél akkor elgondolkodhatsz rajta, hogy esetleg te lehetsz a következő, aki ilyen sorsra jut. Igen, jól hallottad te ott, vigyázz magadra. :D

Ezek után már eltelt jó pár év, talán csak kettő, de ki számolja és Eleanor még mindig nem került elő. Továbbra sem tudja senki, hogy mi lett vele. Továbbá a rákövetkező évben nyertem a lottón is, de hogy utána, hogy változott meg az életem?! Az már egy másik történet.

Köszönöm, ha elolvastad. Ha tetszett nyomj egy likeolt :D és ha gondolod iratkozz fel. Még egy rész lesz és aztán talán annyi, de lesznek más blogjaim is, ha minden jól megy és Isten is úgy akarja. Nézd meg az eddig már meglévőimet is, ha gondolod. Köszi. :D A negatív véleményekkel kíméljetek, mert nem érdekelnek, csak foglalják a helyet! :D 

Bevezetés

Ez a blog egy 1D-s történet, és ha minden jól megy két részes lesz.

Első része a tökéletes gyilkosság, ami ahogy a címében is benne van egy gyilkosságot ír le.

A második rész a lottónyeremény lesz. Ami már a gyilkosság utáni időket írja, le egy szerelmi történet.