A Lottónyeremény, 3. rész

Az alatt a pár perc alatt, amíg Louis kint volt a konyhába, volt időm körülnézni kicsit, és a látvány eléggé elszomorított. Akkora volt a kupi, hogy, csodálkoztam azon, hogy még van hely, ahova le tudok ülni. Mikor Louis visszaért, nem bírtam ki, hogy ne tegyem szóvá és azt mondtam, „te mikor takarítottál utoljára?” Louis kissé elszégyellte magát, és gyorsan elkezdte összekapkodni a cuccait, hogy ne legyen annyira nagy rendetlenség. Annyi szétdobált ruha volt mindenhol, hogy csodáltam, hogy még talál tiszta ruhát magának. A kérdésemre annyit mondott, elpiruló arccal, hogy „bocsi, mindig is rendetlen voltam, de az utóbbi időben, ez még jobban meglátszik. Anya két- háromszor átjön havonta, hogy kitakarítson, mert a bejárónőm felmondott, arra hivatkozva, hogy ő ezt nem bírja tovább. És mindig mondja, hogy pakoljak el magam után, ha ő nem jön, de nekem nehezemre esik megcsinálni. A mosógépet is csak akkor pakolom meg, mikor már a kupacokban nem találok egy tiszta holmit se, amit felvehetnék.” Ezek hallatán én felajánlottam a segítségem, hogy szívesen takarítok nála, de ő finoman visszautasította, mondván, hogy én a barátja vagyok és nem a bejárónő. Én erre azt feleltem, hogy ahogy gondolod, de szólj, ha mégis kell segítsége. Ő erre csak egy fogok-ot reagált.

Ezek után elkezdünk ismét beszélgetni, közben Louis nekiállt sütizni és engem is megkínált. Nem voltam nála túl sokáig, max egy fél órát, mert a beszélgetésünket megzavarta a telefonja csörgése. Louis ránézett és látta, hogy Alberto az és mondta is, hogy ő hívja. Amíg Louis beszélt vele, én csendben maradtam. Miután letette a telefont, odajött hozzám, és azt mondta, hogy Alberto nemsokára megérkezik, és mivel nem mondta el sem neki sem másnak, hogy megismert engem és, hogy pár napja már mindig nálam van, mert valószínű felfújnák a dolgot, ahogy minden mást is, ezért jobb lesz, ha most elmegyek. Ezután én el is mentem, mert nem akartam őt bajba sodorni. Mivel tudtam, hogy a modest nem nézné jó szemmel, hogy egy ismeretlen átlagos ember, akit ő nem ismer, beférkőzött Louis bizalmába rövid időn belül. Louis miután elbúcsúztunk egymástól, annyit még utánam szólt, hogy majd hívlak.

Ahogy beléptem az otthonom ajtaján hallottam, hogy delet üt az óra. így gondoltam, hogy a sütizés után jöhet már valami más kaja is. Így kinyitottam a hűtőt és kerestem valamit ebédre. Evés közben azon gondolkodtam, hogy mi lehet Louisval és hogy evett-e már ma valamit a sütin kívül, mert ezt, amikor nála voltam nem kérdeztem meg tőle.

Az ebéd befejeztével, elmosogattam és felmentem tanulni, mert tudtam, hogy pár napon belül már vár a suli vissza és majd kelleni fog az anyag, mivel nem lehet csak úgy tanulás nélkül elérni valamit, ha csak nem vagy Eleanor féreg Calder aki a bizonyítványait is Louis pénzén vásárolta meg és tanulni csak az ócska, de méregdrága göncök árát tanulta be. De ki akar Elike lenni?! Én biztos nem!

Közben eltelt a nap, már be is esteledett. A tanulás közben néha hallgattam zenét is, mert nekem mindegy hogy csendben vagy zenehallgatás közben tanulok, meg néha fel-felálltam az kanapéról. Este mikor végeztem az anyaggal, felmentem az internetre és megnéztem egy filmet, közben meg is vacsiztam. Ahogy vége lett a filmnek, ráadásnak még megnéztem egy kedvenc sorozatom újabb részét is. Lehetett már olyan este 9, mikor végeztem mindennel, ezért felmentem lezuhanyoztam, felvettem a pizsamám és bebújtam az ágyba. Még nem voltam fáradt annyira, ezért sokáig fent is voltam, és mire elbírtam volna aludni megszólalt a telefonom. Odanyúltam az éjjeli szekrényre érte, és láttam, hogy Louis hív, ezért felvettem és beleszóltam, hogy szia. Louis kedvesen visszaköszönt, és megkérdezte, hogy nem ébresztett-e fel, mert kilógott a házból, de ahogy ideért az enyém elé látta, hogy sehol nem ég már a villany ezért inkább visszaosont a sajátjába és gondolta, hogy akkor felhív.

Mondtam neki, hogy még nem aludtam. Ő erre: „ennek örülök, mert nem akartalak felébreszteni.”

Megkérdeztem tőle, hogy miért hívott fel, mire ő így felet: „csak unatkoztam, és gondoltam, hogy hátha lenne még miről beszélgetnünk, így gondoltam megkereslek, de mivel ahogy mondtam már, nem voltam biztos abban, hogy fent vagy még így nem csengettem, hanem felhívtalak.”

Nekem erre, az jutott az eszembe, amit nem mondtam neki, hogy nem lett volna mindegy, hogy a kapucsengővel ébresztesz fel vagy a telefonnal, ha esetleg már aludtam volna. Louis logikáját tekintve úgy vettem észre, hogy kissé elmaradott, de hát van ez így néha. De Louis tovább folytatta a mondanivalóját.

„Hívtak a haverok, hogy megyek-e velük bulizni, de én mondtam nekik, hogy mivel a múltkor Albertoék és a főnökök nem találtak itthon, így most megint nem mehetek el egy ideig a házból, mert nehogy valami bajt csinálok, mint ahogy már párszor.” Hallottam a hangján, hogy kicsit elszégyelli magát, a mondottak után, de én csak annyit mondtam neki, hogy sajnálom, hogy ezek szerint megint be lettél zárva az otthonodba. És hogy most pont miattam. Ő erre annyit mondott, hogy ne sajnáljam, mert nem én tehetek róla. Én erre válaszul megkérdeztem tőle, hogy sokszor volt-e már bezárva és hogy van-e kedve elmesélni, hogy ha igen, akkor miért. Ő erre annyit mondott, hogy persze, ha érdekel. És ezek után Louis elmesélte, hogy már az utóbbi két évben egy csomószor járt így. – és belekezdett abba a témába, én hülye, amitől nekem felfordul a gyomrom, de türelmesen, minden szó nélkül végighallgattam – miután a barátnője elhagyta őt minden szó nélkül, és az óta nem is tud róla semmit, ő folyamatosan buliból buliba járt, minden este a haverjaival. És elég sok rossz dolgot követett már el. Rengetegszer volt full részeg, és nem tudott magáról, továbbá nagyon rászokott a fűre, és néha volt mikor parti droghoz is nyúlt. Ilyenkor a főnökei úgy döntöttek, hogy nem engedik, hogy elhagyja a házát egy ideig, mert rossz fényt vet rá és rájuk, az, amit ő csinál, így hetekre a négy fal közé volt zárva, amíg elült az általa kevert balhé. És olyankor általában a haverjai jöttek át hozzá és a házában tartotta a bulit, ahol senki nem figyel fel rá és arra, hogy mit csinál. Miután ezt a hosszú sztoriját elmesélte, megkérdezte tőlem, hogy amit most ő elmondott magáról, zavar-e engem, és hogy nem utáltam-e meg ez miatt. Én erre azt válaszolta: „egyáltalán nem zavar és nem utáltalak meg, csak rossz volt hallgatni, hogy mennyire lezüllöttél a régi önmagadhoz képest. És remélem, hogy egyszer visszarázódsz, és újra az leszel, aki azelőtt voltál.”

Louis erre annyit válaszolt: „Majd igyekezni fogok. De te honnan tudod, hogy milyen voltam régen?”

Én erre elmosolyodtam, amit Louis is észrevett a telefon túlsó végén, és annyit mondom, hogy én pár évid rajongójuk voltam, aztán valahogy már nem igazán foglalkoztatott, hogy mi van velük, mert csak ideges lettem tőle. Louis meglepődött, de egész jól fogadta, úgy gondolom. Aztán Louis annyit mondott: „most, hogy én megint ennyi mindent elmondtam magamról, te jössz.”

Én erre nem igazán tudtam mit felelni, és mondtam is neki, azzal együtt, hogy „én úgy érzem, hogy már szinte mindent elmeséltem nekem magadról ez alatt a pár nap alatt. De ha van még valami, ami érdekel, akkor kérdezz.”

Louis mondhatni, hogy hosszasan hallgatott. Mire meg akartam kérdezni, hogy itt van-e még, megelőzött és azt kérdezte: „most nem igazán jut eszembe semmi, csak az, hogy ha jól emlékszem a múltkor mondtad, hogy lottónyereményed ellenére, te szeretnél üzletet és pubot nyitni itt Londonban is. Szóval az érdekel, hogy találtál-e már valami jó helyet a terveidhez?”

Mondtam neki, hogy igen, jól emlékszik és hogy pár napja már keresgéltem és voltam egy csomó helyen, de még nem találtam meg az igazit. És azt is mondtam, hogy holnap újból felkerekedem, hátha végre szerencsével járok. Ő erre azt válaszolta, hogy „az jó. Elkísérhetlek én is?”

Én erre „te nem azt mondtad, hogy most nem hagyhatod el a házadat?”

Louis azt felelte „de, ez igaz, de majd kitalálok valamit, vagy esetleg megpróbálok kilógni, amíg Alberto nem figyel vagy kitalálok neki valamit, hogy megléphessek.”

Ezek után az mondtam Louisnak, hogy „rendben, csak ne kerülj még nagyobb bajba miattam. És ha valóban jönni akarsz, akkor holnap délelőtt fél 10-kor várlak nálam, hogy indulhassunk.” Louis egy laza ok-kal felet. Miután ezt is megbeszéltük, jó éjszakát kívántunk egymásnak és letettük a telefont. Én meg megpróbáltam újból elaludni, ami egészen hamar sikerült is.

Másnak reggel már reggel 8-kor felébredtem, de még kicsit hevertem az ágyban. Negyed 9 körül végre kimásztam az ágyból, és felöltöztem. Mivel eléggé borús volt az idő, így ezt a szerelést találtam magamnak a szekrényben.

Ezt vettem fel

9 órára már indulásra készen álltam és vártam Louist, hogy jöjjön. Írtam is neki egy sms-t. „én már kész vagyok, és hogy ha tudsz és kész vagy, akkor jöhetsz, ha gondolod, és akkor kicsivel előbb indulhatunk, is mint fél 10.”

Louis válaszolt is. „renden van, elküldöm Albertót valamiért, és amíg távol van, én átmegyek és indulhatunk is. kb. 10-15 perc és ott is vagy. :D”

Nyugtáztam magamban, a dolgot. És amíg vártam rá, bekapcsoltam a rádiót, hogy ne unatkozzam. Nem is kellett várnom rá sokat. Miután Louis megérkezett hozzám először beinvitáltam, megkérdeztem, hogy kér-e indulás előtt valamit, de ő azt felelte, hogy nem, mehetünk. Megkérdeztem, hogy akar-e ő vezetni, mivel azért ő jobban ismeri a várost, de azt mondta, hogy volt egy elég nagy incidense, - amiről én még nem hallottam – és azt követően bevonták a jogsiját egy évre. Azt nem mondta, hogy mi is volt ez az incidens ezért megkérdeztem, mikor már a kocsiban ültünk és úton voltunk a listán szereplő újabb úti célhoz. Útközben Louis elmesélte, hogy ittas vezetés miatt vették el a jogsiját. De már fél éve ennek.

Útközben már kezdtem úgy érezni, hogy lassan kifogyunk a témákból, de azért még volt miről beszélgetnünk. Megkérdezte, hogy ha tálálok épületet, akkor hogy képzelem el a helyet. Én azt válaszoltam, hogy majd a hely megmondja, milyen akar lenni. Mivel ha én belépek valahova, akkor az a hely vagy megfog és látom benne azt, amit más nem vagy nem. Ő kicsit furcsán nézett, de úgy véltem, hogy megértette, mire akarok kilyukadni.

Nemsokára meg is érkeztünk a nap első állomásához. Az ingatlanos is már ott volt, előttünk érkezett pár perccel. Bementünk az épületbe és csodák csodájára, az épület csak úgy árasztotta magából, hogy ő egy ajándékból akar lenni, amiben sokkal több minden van, mint egy átlagos ajándékboltban. Már láttam a lelki szemeim előtt, hogy hogy is nézne ki berendezve. Mondtam is Louisnak, hogy lehet, szerencsét hozol nekem, mert ma ez az első állomásunk és már most megtaláltam az egyik szuper helyet az üzletnek. Louis, hallottak után csak mosolygott. Meg is beszéltünk az ingatlanossal a dolgokat, az ár is elég kedvezőnek tűnt, és Louis is azt mondta, hogy egész jó, habár őt ismerve neki semmi sem drága. Ezután alá is írtuk az adásvételi papírokat, és az első épület, amit szerettem volna meg is lett. Örültem is nagyon, és Louis arcán is láttam, hogy mosolyog. Az épület papírjait betettem a táskámba és elindultunk vissza a kocsihoz, hogy a következő helyre is ellátogassunk, amit már bárnak akartam megvenni. A második épülethez, mikor odaértünk, hogy megnézzük, már majdnem dél volt. De ott nem kellett sokat időzni vele ez az hely, nem nyerte el a fantáziám, és nem láttam, hogy ebből egy pubot ki lehetne hozni, így el is jöttünk. Louis megkérdezte, hogy nem ülünk-e be ebédelni valahova. Én igent mondtam. Louis mutatta, hogy merre menjek, és hamarosan megérkeztünk a közeli KFC-be. Louisval bementünk és rendeltünk valami finomat. Ebéd közben, már igazán megszoktam a társaságát és jól éreztünk magunkat a másikkal, és szinte teljessé vált az összhang köztünk. Miután elfogyasztottunk az ebédet, újból felkerekedtünk, hogy a maradék 4 helyre is ellátogassunk. Útközben Louis észrevette, hogy Alberto már vagy 20 kereste a mobilján, de ő még 21-szerre se vette fel mikor hívta. Mondta is Louis, hogy lehet ezért alaposan meg is büntetik. Én készségesen felajánlottam neki, hogy akkor halasszuk el a keresgélést és inkább hazaviszem, de ő határozottan visszautasította és mondta, hogy folytassuk csak, mert már úgysincs sok. Én belementem. Így tovább folytattuk utunkat és hamarosan, megérkeztünk az épülethez, aminek már a külseje is elég hívogatóan nézet ki. Ismét az ingatlanossal együtt, bementünk az épületbe, ami már régebben is egy kocsmaféleség lehetett, így határozottam ez is megfogta a fantáziám és ezt is sikerült jó áron megvennem. Ismét nagyon boldog voltam, meg is köszöntem Louisnak, hogy ma szerencsét hozott nekem és, hogy annak ellenére, hogy bajba fog kerülni, mert szó nélkül lépet le otthonról, mégis velem tartott.

Ezek után, már nem volt más dolgom a városban, így Louis és én elindultunk haza. Amikor odaértünk a házamhoz, és beálltam a kocsifelhajtóra, láttuk, hogy megint sok kocsi és ember van Louis háza előtt, ezért Louis le is bukott a kocsiban, hogy ne vegyék észre és megkért, hogy álljak most be inkább a kocsival a garázsba, hogy ott kiszállhasson. Így is tettem, beálltam a kocsival a garázsba és Louis ott kiszállt, aztán bementünk a házba. Louis leheveredett a kanapéra, és onnan felhívta végre Albertot. Lehetett hallani a hangját és azt, hogy nagyon mérges, hogy Louis megint szó nélkül eltűnt, de Louis csak annyit mondod neki, „nyugi, csak elmentem kicsit sétálni, de estére hazaérek.” Én meglepődtem, hiszem még alig volt délután 4 óra, tehát ez azt jelentette, hogy Louis még jó pár órán keresztül nálam kíván csövezni, amit persze én nem bántam. Louis már nagyon jól kiismerte magát a házban, így ki is tudta magát szolgálni. Odament a hűtőhöz és kivett magának egy üveg sört, ezután úgy gondolta, hogy ő most elfáradt és ezért felmegy és lefekszik. Én gondoltam magamban, „jól van fiam, menjél csak, már kezdem megszokni, hogy te szinte mindig itt vagy”. Így is történt Louis felment és lefeküdt pihenni pár órára. Én eközben azt gondoltam, hogy majd a dolgozószobámban tanulok tovább, hiszen hamarosan úgy is visszautazom Magyarországra és nem árt, de Louis azt kérte, hogy mivel nem akar aludni csak kényelmesebb neki, ha az ágyban fekhet, menjek vele és beszélgessünk. Én beleegyeztem. Megkérdezte, hogy mit tanulok és miért, én elmondtam neki, és láttam rajta, hogy kicsit meglepődik és el is szomorodik, miután meghallotta, hogy két hétre visszautazom Magyarországra. De én megnyugtattam, hogy vissza fogok jönni, és ha kell, akkor még az ottani címem is megadom neki, hátha egyszer úgy gondolja majd, hogy lesz kedve meglátogatni. Ő erre elmosolyodott és megköszönte, hogy leírtam neki.

Hamar beesteledett, így Louis indulásra készen volt, hogy visszatérjen a saját házba. Elköszöntünk egymástól és ő elment. Én ezek után felmentem, lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba és elaludtam.

Másnak reggel felkeltem, lementem megreggelizni, aztán edző cuccba bújtam és edzettem pár órát. Miután végeztem, letusoltam és elkezdtem bepakolni a bőröndbe, mert még aznap este már indultam vissza Magyarországra. Amint sikerült bepakolni a bőröndöket, már éppen delet ütött az óra és megéheztem, ezért rendeltem magamnak kaját – mindig többet rendelek az utóbbi időben, mert hátha véletlenül Louis is befut, és akkor ne csak nézze, hogy eszem – így megint két adagot rendeltem, arra gondoltam, ha esetleg Louis nem jön át ma akkor lesz vacsira is kajám. Ahogy leültem enni, pont megszólalt a telefonom. Ránéztem és láttam, hogy Louis sms-t küldött, megtöröltem a kezem és megnyitottam. Egy rövid üzenet volt, annyi állt benne, hogy „mit csinálsz most?” Válaszoltam is röviden, „most ebédelek és te?” Pár perc múlva jött is a válasz, hogy „én is nemsokára. És mikor indulsz vissza?” Megírtam neki, hogy „a ma esti géppel utazom vissza, és ha elfelejtetted volna, két hétig leszek távol.” Erre ő, „sok sikert, siess vissza és vigyázz magadra. ja és hiányozni fogsz.” Ezt olvasva nagyon boldog lettem, és annyit írtam neki, hogy „te is nekem.”

Miután sikerült befejeztem az ebédet, felmentem átöltözni, hogy mire Dav odaér, már indulásra készen várjam.

Ebben indultam a reptérre

Miután elkészültem, Dav már ott is volt, hogy kivigyen a reptérre. Fogtam a bőröndöket, betettük a kocsiba és elindultunk. Ahogy megérkeztem Magyarországra, elmentem az ottan kis lakásomba, amit azért vettem, hogy amíg itt vagyok, ne kelljen szállodában lennem és ne kelljen messzire se mennem. 

Két hetet töltöttem el itthon, az országban, eközben tartottam a kapcsolatot Louisval, néha telefonon beszültünk. Miután letudtam az itthoni kötelességem, visszautaztam Londonban. 

Amikor végre haza értem, kicsomagoltam, és felhívtam Louist, hogy megérkeztem de ő nem vette fel a telefont. Kicsit aggódtam is érte. 

Mivel már este érkeztem meg, így nem volt más teendőm, lefeküdtem, mert az utazás kifárasztott.

Másnap reggel ismét megpróbáltam felhívni Louis, de most sem tudtam elérni, így küldtem neki egy sms-t, hogy megérkeztem, és mivel már hiányzott, örülnék, ha találkoznák. Az sms elküldése után igyekeztem lefoglalni magam és vártam, hogy Louis reagáljon. Lehetett olyan délután 3 óra, mikor hallottam, hogy csengetnek. Kinyitottam az ajtót és Louis volt az. Ahogy ránéztem, már éreztem, hogy jogos volt az aggodalmam.

A Lottónyeremény, 2. rész

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki csörömpöl lent a konyhába. Ránéztem az órára, nem sokkal múlt el 9. Ekkor már teljesen ébren voltam, és eszembe jutott, hogy Louis lehet az, hiszem tegnap este itt aludt nálam a kanapén, a nappaliban, ahol tegnap este elaludt.

Lementem, hogy megnézzem tényleg ő van-e ott. Mivel nem vagyok egy szégyenlős típus, ezért a pizsimben mentem le az elemeltről.

Ebben a pizsiben voltam

Ahogy leértem, a konyhába, láttam, hogy tényleg Louis az, és azt is láttam, hogy már korán reggel sörrel kezdte a napját. Köszöntem neki, hogy „jó reggel”, erre ő, mivel nem számított rá, hirtelen, zavartan hátra fordult, meglátta, hogy én vagyok, ezért visszaköszönt, egy „neked is”-el. És mivel tegnap este is és már ma reggel is elég részeg ábrázata volt, nem is csodálkoztam a közvetkező spontán kérdésén. Amúgy így hangzott „mit keresel te itt?” Erre én, annyit mondtam, hogy „de hát te vagy nálam, így én kérdezhetném ezt tőled.” Louis zavartan körülnézet és ekkor rácsodálkozva vette észre, hogy „jé, tényleg, most már emlékszem, bocsi, akkor mindjárt megyek is.” Én erre azt válaszoltam, hogy maradj nyugodtan, ameddig csak jól esik, de légy szíves két dolgot tarts már be, ameddig itt vagy. Az első, hogy az én házamba ne gyújts rá, mert nem szeretem és azt a szagot se, amit maga után hagy. A másik, hogy látom, még 10 óra sincs és te máris sörrel indítottad a napod. Nem tesz jót, ha ennyire korán kezded az ivást, és hogy ilyen sűrűn teszed. Louis kicsit furán nézett, hogy hogy mondhatok én ilyet, hisz ő Louis Tomlinson, igaz nem mondta ki hangosan, de látszott az arcán, hogy ezt gondolja. Ezek után megkérdeztem tőle, hogy „ha már iszol, akkor előtte legalább ettél már valamit?” Erre ő azt válaszolta, hogy „még nem”. Erre én, „akkor ülj le, és mindjárt csinálok valami reggelit. Belenéztem a fagyasztóba és volt két zacskó sütnivaló panírozott hús, így elővettem az egyik zacskóval, és megsütöttem. Csináltam mellé párolt zöldséget is, és elétettem az elkészült ételt reggelire, amit ő meg is köszönt. Mondtam neki, hogy igazán nincs mit. És hogy amíg ő nekilát, addig én felmegyek és gyorsan felöltözöm. Erre ő bólintott és nekikezdett az evésnek. Én eközben felmentem és felöltöztem, mivel továbbra is én voltam otthon és Louis volt a vendég, így ismét egy könnyed szerelést találtam magamnak.

Ezt vettem fel

Aztán lementem gyorsan Louishoz, aki már javában ette a reggeliét, és én is leültem, hogy egyek. Louis miután jól lakot, megvárta, hogy én is befejezzem, és közben beszélgettünk. Majdnem ott folytattuk, ahol tegnap este abbahagytuk. Miután én is befejeztem a reggelit, Louis megköszönte a vendéglátást és azt mondta, hogy „most már ideje haza menni, de majd még beszélünk.” Mielőtt kiment volna a bejárati ajtón, elkérte a számomat, én meg boldogan adtam meg neki. Ezután elköszöntünk egymástól és Louis elindult 4 házzal arrébb, én meg becsuktam az ajtót és visszamentem a házba.

Visszamentem a konyhába, hogy elpakoljak és elmosogassak, miután megvoltam vele, úgy gondoltam, hogy edzek egy kicsit, mivel a házban volt egy konditerem is. Edzettem egy két órát, közben eszemben jutott, hogy Davvel megbeszéltem egy találkozót, és fél kettőre jön majd értem, mivel ekkor még nem volt kocsim így nem tudtam közlekedni és taxit hívni meg nem szeretek. Miután végeztem az edzéssel, rendeltem kaját magamnak, amit rövid időn belül ki is hoztak, megebédeltem, aztán felmentem lezuhanyoztam és elkészültem, hogy mire Dav megérkezik, ne kelljen rám várnia. Mivel autóvásárlási szándékkal akartam ma bemenni a városba, így a házi ruhámat egy könnyed utcai viseletre cseréltem.

Ezt viseltem

És végre Dav is megérkezett, így beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Mikor beértünk a városba, sorjában vettük az autószalonokat, mert nem tudtam még, hogy milyen kocsit szeretnék, de úgy gondoltam, hogy nem kell nekem ide kintre olyan nagy kocsi, így a kis kocsik világában néztünk szét.

Először bementünk egy smart minikkel foglalkozó szalonba, ott szétnéztünk és meg is tetszett egyik másik kiskocsi. De úgy gondoltam, hogy még megnézzük máshol is mielőtt választanék. Így tovább mentünk és benéztünk a következő szalonba, ami egy Wolksvageneket forgalmazó telephely volt. Itt is szétnéztünk, de még itt sem tudtam elhatározni magam, és választani egyet, így újból tovább mentünk. A harmadik megállónk egy mini cooperekkel foglalkozó szalon volt, - a mini cooper az egy hagyományos angol autó, amit 1958 óta gyártanak a szigetországban. Ez a dátum azért is maradandó számomra, mert anyukám ekkor született, tehát a kocsi vele egyidős. – A vicc az, hogy igazán nem tudtam választani a három cuki kocsi közül, ezért úgy gondoltam, hogy alszok még rá egyet, és másnap majd eldöntöm, hogy melyiket választom. Ezek után Dav készségesen haza is vitt. Elköszöntem tőle, megköszöntem a segítségét és ő elment én meg újból egyedül maradtam a házamban. Ekkortájt már délután 5 körül járt, így azt gondoltam, hogy ha már ennyire nincs dolgom, és ha már meg is tehetem, mivel lottómilliárdos lettem, így csak élvezem a semmi tevést és megnézem az e-mailjeimet, hogy jött-e a sulimtól valami üzenet, mert úgy jöttem el Magyarországról, hogy két hét szünetet vettem ki. Ez alatt az idő alatt természetesen küldték nekem az aktuális anyagot, azok, akiket megkértem rá, hogy ne maradjak le sok mindenről, és ne kelljen egyszerre sokat pótolnom. Így is lett kaptam 3 e-mailt, benne az aktuális tananyag tartalmával, és mivel nem szeretek gépről tanulni így gondoltam, hogy úgy sincs más dolgom, ezért fogom és kinyomtatom magamnak, hogy könnyebben meg tudjam jegyezni papír alapon. És aztán elkezdtem rendezgetni is. Közben meg is vacsiztam és folytattam az papírok rendezését.

Kicsit furcsálltam, hogy ma nem hallom bömbölni a zenét Louistól, de úgy gondoltam, hogy biztos nincs otthon, hanem valószínű a haverjaival bulizik valahol. De tévedtem. Louis valójában otthon volt, mert olyan 7 óra körül, hallottam, hogy csengetnek.

Megfordult a fejembe, hogy lehet Louis lesz az ismét, ezért gyorsan kimentem a dolgozószobámból, a kinyomtatott papírokat otthagytam félig rendezetlenül az asztalon, és elmentem, hogy kinyissam az ajtót. És ahogy gondoltam, Louis állt ismét az ajtóban egy üveg borral a kezében. Én nagy szemekkel pislogtam rá, hogy vajon mit akar azzal az üveg borral, erre ő megszólat, hogy bejöhet-e, meg hogy hozott egy üveg bort, amit megihatnánk együtt. Én erre kicsit meglepődtem, mert nem számítottam arra, hogy Louis ilyen hamar meg fog jelenni, ha én nem keresem őt, de hát tévedtem. Beengedtem őt a lakásba, mondtam neki, hogy menjen a nappaliba és üljön le, én addig hozok két poharat. Így is lett, mire visszaértem a két borospohárral, Louis addigra elkényelmesedett a kanapén. A vicces az volt, hogy még valami zenét is bekapcsolt nem túl hangosan. Elnevettem magam, erre ő kicsit meglepődött és megkérdezte, hogy min nevetek. Azt válaszoltam, hogy kicsit váratlanul ért ez az egész, és hogy nem számítottam arra, hogy ma látni fogom őt, és főleg nem egy üveg bor és zene kíséretében. Ennek hallatára ő is elmosolyodott, aztán megkérdezte, hogy akkor a zenét kikapcsolja-e. Én rábíztam a döntést. Döntse el ő, hogy szeretne-e zenét hallgatni vagy sem. Mivel látta rajtam, hogy tényleg kicsit zavarban vagyok, így a zenét kikapcsolta. Aztán visszaült a kanapára, kibontotta a bort és kitöltötte a pohárba. Nekem közben azon járt az eszem, hogy ha ő ma már sörözgetett, nem fog-e ártani neki, hogy sörre bort iszik, mert fordítva biztos, hogy nem árt, csak használ. Ezt tapasztaltam, mivel a sörnek van egyfajta semlegesítő hatása is, ha az ember már más piából sokat ivott, akkor megihat utána egy pohárka sört és attól kijózanodik. Meg is kérdeztem tőle, hogy ivott-e már ma sört, de ő egy határozott nemmel válaszolt. Így egy kicsit megnyugodtam. Elkezdünk iszogatni, bár én egy pohárnál többet nem ittam, mert nem igazán vagyok az az iszogatós típus, de Louis annál többet. Borozgatás közben beszélgettünk is, olyan dolgok kerültek szóba, ami tegnap még nem, és jó volt, hogy tudunk miről beszélni. Még a beszélgetés elején, mikor még látszott rajta, hogy eléggé józan és nem szívott ma még semmit, megkérdezte, hogy nincs-e kedvem elmenni vele és a haverjaival ma bulizni, mert este mennek egy klubba és örömmel látna engem is. Erre hirtelen csak annyit mondtam neki, hogy még meggondolom, mert, ahogy nem iszok, úgy keveset is bulizok. A beszélgetés úgy elmélyült, hogy mikor a barátai megérkeztek érte, ő még mindig nálam volt és beszélgettünk. Egyszer csak csörög a telefonja, felvette és bejelentett a haverjainak, hogy ő ma mégsem megy velük sehova, mert jobb elfoglaltságot talált magának. Hallottam, ahogy a barátai rá is csodálkoznak erre, de igazából nem erőltették a dolgot inkább, csak elmentek.

Éjfél körül járhatott már, de mi Louisval még mindig találtunk témát, így a beszélgetés is folytatódott. Elég sok bort ivott az este folyamán és ennek következménye képen, elég sokat is mesélt el magáról és az ő életéről, én persze élvezettel hallgattam a történeteit, amik az x-faktoros idők előttről szóltak, meg az x-faktorról és arról, ami utána következett. Ez volt az a téma, ami igaz, hogy érdekes, de rettentően bosszantó is egyben, de próbáltam úgy tenni, mint aki kicsit sem ideges. Louis a beszélgetés alatt párszor kiment a mosdóba, gondolom a bor hatása miatt. Mikor Louis újból elment a mosdóba, elég sokáig elmaradt. Gondoltam, hogy csak nem tart negyed óráig, egy pisilés, így elindultam megkeresni, de egyik fürdőszobában sem találtam meg őt, így elkezdtem keresni a ház többi részében is. Mikor már szinte az egész házat bejártam, benyitottam az egyik szobába, amit a beköltözéskor magamnak választottam, és láss csodát, Louis ott feküdt az ágyban félmeztelenül és úgy durmolt, mint egy medve, aki épp a téli álmát alussza. Én megmosolyogtam a dolgot, de most is úgy gondoltam, hogy a hallottak alapján lehet, hogy Louis kezd kimászni a gödörből, és kezdi jobban érezni magát, így nem ébresztettem fel, hanem hagytam aludni. Én fogtam a pizsamámat és átmentem egy másik szobába. Levetkőztem, bebújtam én is a szomszéd szobában lévő ágyba és elaludtam.

Reggel 9 körül ébredtem. Kimásztam az ágyból és kerestem valami ruhát, amit felvehetek, és most nem házi ruhát kerestem, mert Dav 10-re jött értem, hogy megvegyük valamelyik autót azok közül, amiket tegnap néztünk. Lefekvés után gondolkodtam is azon, hogy melyiket vegyem majd meg, és egy rövid idő után már meg is volt a választás.

Erre az összeállításra esett a választás

Miután felöltöztem. Megnéztem, hogy Louis felébredt-e már. Bementem a szobába, de Louis még nem ébredt fel, ezért halkan kimentem, hogy nehogy felébresztem. Lementem a konyhába, hogy készítsek valami reggelit indulás előtt, és hogy mire Louis felébred, neki is legyen valami finom.

Mire elkészült és be is fejeztem a reggelit, addigra Dav is megérkezett. Louis még ekkorra sem ébredt fel, ezért írtam neki pár sort és a cetlit a konyhapulton hagytam neki, remélve, hogy majd észreveszi. Az üzenetben ez állt: 

„Jó reggelt álomszuszék, remélem jól aludtál. El kellett mennem, de nem akartalak felébreszteni. Hamarosan jövök, kimenni nem tudsz csak az udvarra. Érezd magad otthon, mint ahogy eddig is, kaja a sütőben.”

Ezután bezártam a bejárati ajtót, és Davvel elmentünk. Útközben elmondtam Davnek, hogy arra a meggondolásra jutotta, hogy a klasszikus angol járgány mellett döntöttem. Így abba a szalonba mentünk. Az eladók elég kedvesek voltak, és rövid időn belül kész lett a papírmunka és végre enyém lehetett ez a kis aranyos kocsi, egy mini cooper S 6.780.000 Ft-ért. 

Mini Cooper 

Kiálltak vele a szalonból és már mehettem is vele a dolgomra. Mondtam Davnek, hogy most már nyugodtan elmehet, mert már én is el tudok menni oda, ahova akarok, az új kocsim segítségével. Elköszöntünk egymástól, előtte megköszöntem a segítségét és Dav elment. Ezután én is fogtam magam, beszálltam az új autómba és elindultam haza, mert nem akartam, hogy miután felébredt, túl sokat kelljen várnia rám, ahhoz, hogy hazamehessen. Előtte elmentem enni valamit, de aztán úgy gondoltam, hogy inkább elmegyek a KFC-be, és veszek két személyre kaját és viszek Louisnak is belőle. Így is lett. Csirkét vettem és újból elindultam. Egy óra kocsikázás után, haza is értem. Letettem a kocsit a kocsifelhajtón és bementem a házba. A nappaliban láttam, hogy Louis ül a tv előtt és valamit néz, közben persze sörözik, megint. Köszöntem neki, ő visszaköszönt. Megkérdeztem tőle, hogy nem volt-e baj, hogy itt hagytam egyedül bezárva a házban, ő azt válaszolta, hogy „egyáltalán nem volt baj, mivel úgy sem volt más dolga. Én elégedettem mosolyogtam. Továbbá megkérdeztem tőle, hogy megtalálta-e a cetlit, amit hagytam neki. Ő azt válaszolta, hogy megtalálta és már meg is reggelizet kb. két órával ezelőtt. Mondtam, hogy hoztam ebédre a KFC-ből csirkét, ő erre nagyon megörült, megköszönte, hogy gondoltam rá és elindult a konyha felé, én mentem utána, kezemben a kajával. Louis már egészen kiismerte magát a konyhámban így könnyű volt neki elővenni két tányért és evőeszközt, hogy megterítse ebédhez az asztalt. Én kibontottam eközben a csomagból a csirkét és kitettem a tányérokra. Ezután leültünk és megebédeltünk. Még mielőtt befejeztünk volna az ebédet, hallottunk, hogy rendőrautók állnak meg valahol. Azt hittük, hogy egy szokványos rendőri intézkedés, ezért nem is nagyon foglalkoztunk vele. Ekkorra már befejeztük az ebédet és lepakoltam az asztalt. Louis ekkor már visszament a nappaliba a tv elé. Épp hogy leült a kanapéra, mikor megcsörrent a telefonja. Hallottam, hogy felveszi és beleszól, hogy „mond, mit akarsz?” Ezután csak a beszélgetés foszlányait hallottam pakolás közben, ami így hangzott: „jól van már, nem vettem észre, hogy kerestetek, de mindjárt megyek, ha ennyire hiányzom”. Ezzel a lendülettel Louis ki is nyomta a telefonját. Felállt, megköszönte a vendéglátást és azt mondta, hogy most mennie kell, de majd felhív. Elköszönt és gyorsan el is ment. 

Felmentem az emeletre, hogy átöltözzem, de előbb kíváncsiságból kinéztem az ablakon és láttam, hogy Louis háza előtt áll egy csomó rendőrautó és más kocsik is, és sok ember. A legtöbb Lousihoz tartózó személyt arcról felismertem. Mire Louis leért a szomszéd házáig, észrevették őt és egyből le is rohanták, hogy merre járt, meg hogy hogy tűnhetett így el, minden szó nélkül, stb... De hiába kérdezgették Louist, ő semmit nem mondott, csak annyit, hogy jól van és, hogy hagyják őt békén. Aztán fogta magát és bement a házba. Ezután a rendőrök elmentek, a többiek meg bementek Louishoz. Én ezek után, becsuktam az ablakot. És átöltöztem egy otthoni szerelésbe. És amit előző nap félbe hagytam, azt most újból folytattam. Befejeztem a papírjaim rendezését és leültem, tanulni belőlük, hogy ha másfél hét múlva visszamegyek Magyarországra, ne legyek lemaradva az anyaggal. Jó pár órán keresztül olvastam a lapokat és próbáltam memorizálni a dolgokat elég nagy sikerrel. Eltelt már vagy 3 óra is. Én még mindig ott görnyedtem az anyag felett. Néha azért megálltam, és eszembe jutott Louis, hogy vajon mi lett vele, és reméltem, hogy hamarosan hívni fog. De még mindig semmi. További két, két és fél óra telt el, de Louis még mindig nem hívott. Ezért ismét kinéztem az ablakon. Láttam, hogy a sok autó még mindig ott áll Louis háza előtt, de mielőtt újból becsuktam volna az ablakot, hallottam, hogy nyílik az ajtó és az emberek kijönnek Louistól. Beszálltak az autóba és elmentek, de egy kocsi maradt, ami nem Louisé volt, hanem Albertoé, a testőréjé.

Beesteledett már, és a telefonom még mindig meg sem szólalt. Nem akartam én hívni Louist, nehogy baja legyen belőle így türelmesen vártam, és hogy ne idegeskedjek, leültem filmet nézni. Egy aranyos kis animációs mesét néztem. Miután befejeződött a mesefilm, csináltam vacsit, utána lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni.

Másnak reggel, még mindig semmit nem tudtam Louisról. Úgy gondoltam, hogy ez után az eset után biztos a modest ismét bezárta őt a házába és nem mozdulhat ki, vagy legalább is házi őrizetet kapott és ezt, Alberto felügyeli. Miután kimásztam az ágyból, kerestem egy könnyed ruhát, és felöltöztem.

Ezt vettem fel

Észrevettem, hogy a telefonom a dolgozószobában hagytam így elmentem, hogy megkeressem. Mikor megtaláltam láttam, hogy kaptam egy sms-t az éjjel. Megnyitottam, és láttam, hogy Louistól jött. Azt írta, hogy egy kis ideig nem tudunk találkozni, mert kapott egy felvigyázót, Alberto személyében, aki egy ideig minden lépését figyelni fogja. És időbe fog telni neki, mire kitalálja, hogy hogyan szerelje le. Az üzenet végén még annyi volt, hogy „örülök, hogy megismertelek, és egy szívecske”. Örültem az üzenetének, mivel azt hittem, hogy úgysem fog írni. Nem írtam neki vissza, mert nem tudtam, hogy jó ötlet-e vagy csak bajba sodorná, ha már tegnap se bírtak kihúzni belőle semmit, azzal kapcsolatban, hogy hol volt és miért nem tudták elérni.

Ezek után, beültem az autómba és elmentem a városba, hogy körülnézzek kicsit. Elmentem vásárolni is és vettem pár dolgot. Kajákat, piát, és pár ruhát is még. Ezek után elmentem, és egy a Davtől kapott listával a kezemben, elkezdtem üzlethelyiségeket keresni, amiben nyithatok majd egy pubot, és egy üzletet, ahol majdnem mindent lehet majd kapni, úgy ahogy a Magyarországi üzleteimben is. A nap végére teljesen elfáradtam, mert egy csomó épületet végignéztem, volt vagy 6-7 is, és persze egyik sem volt a másikhoz közel, így sokat kellett vezetnem, hogy eljussak az egyik helytől a másikig. Este 7-re haza is értem. Hulla fáradtam bezuhantam az ágyba és reggelig aludtam. Másnap is ezzel ment el a napom, de még mindig nem találtam meg a megfelelő épületeket. Harmad nap, úgy gondoltam, hogy nem megyek ma sehova, csak pihenek, edzek egy kicsit és tanulok. Ez a három nap úgy telt el, hogy Louisról semmit sem hallottam. Negyedik nap olyan 10 óra körül keltem fel, lementem reggelizni, aztán edzettem pár órát utána meg tanultam. Egyszer csak hallom, hogy csörög a telefonom. Megnéztem és láttam, hogy Louis hív. Felvettem és kedvesen beleszóltam. Louis, annak ellenére, hogy tudtam a számát, bemutatkozott és mondta, hogy hamarosan egyedül lesz, mert Albertónak el kell mennie, és arra gondolt, hogy átmehetnék hozzá, mert ő már jó párszor volt-, sőt aludt is nálam, de én még nála, bent a házban nem voltam. Kicsit meglepődtem, de örömmel elfogadtam a meghívását. Azt mondta, hogy miután Alberto elmegy, majd felhív, és akkor mehetek. Ezután letettük a telefont. Ezután gyorsan előszedtem egy tálcát, mivel tegnap sütöttem megint, és úgy gondoltam, hogy ismét viszek neki át, hogy mégis csak ne üres kézzel menjek.  

Ilyen sütit vittem át Louisnak

Miután ezzel végezetem, felmentem és rendbe hoztam magam kicsit. Kerestem valamit a szekrényben és belebújtam.

Ezt a szerelést húztam fel

Nem sokkal később, csörgött is a telefonom. Louis volt az. Szólt, hogy Alberto most ment el, így most már átmehetek.

Amúgy azért kellett megvárnom, hogy Alberto elmenjen, mert nem akarta Louis, hogy a modest beleszóljon abba, hogy velem kezd jóban lenni. Meg is tudom érteni.

Fogtam a tálca sütit, a telómat a zsebembe tettem, bezártam az ajtót és elindultam Louishoz. Louis már kint várt az ajtóban. Ahogy odaértem, és köszöntünk egymásnak, érdekes volt, hogy nem érzem rajta, hogy ivott volna. Egészen tisztának tűnt. Louis rögtön be is hívott, a tálca sütit is elfogadta, és bevitte a konyhába. Ez alatt én leültem a nappalijában, és pár perc múlva már Louis is visszaért a konyhából.