Másnap reggel arra
keltem, hogy valaki csörömpöl lent a konyhába. Ránéztem az órára, nem sokkal
múlt el 9. Ekkor már teljesen ébren voltam, és eszembe jutott, hogy Louis lehet
az, hiszem tegnap este itt aludt nálam a kanapén, a nappaliban, ahol tegnap
este elaludt.
Lementem, hogy megnézzem tényleg ő van-e ott. Mivel nem vagyok egy
szégyenlős típus, ezért a pizsimben mentem le az elemeltről.Ebben a pizsiben voltam |
Ahogy leértem, a konyhába,
láttam, hogy tényleg Louis az, és azt is láttam, hogy már korán reggel sörrel
kezdte a napját. Köszöntem neki, hogy „jó reggel”, erre ő, mivel nem számított
rá, hirtelen, zavartan hátra fordult, meglátta, hogy én vagyok, ezért visszaköszönt,
egy „neked is”-el. És mivel tegnap este is és már ma reggel is elég részeg
ábrázata volt, nem is csodálkoztam a közvetkező spontán kérdésén. Amúgy így
hangzott „mit keresel te itt?” Erre én, annyit mondtam, hogy „de hát te vagy
nálam, így én kérdezhetném ezt tőled.” Louis zavartan körülnézet és ekkor
rácsodálkozva vette észre, hogy „jé, tényleg, most már emlékszem, bocsi, akkor
mindjárt megyek is.” Én erre azt válaszoltam, hogy maradj nyugodtan, ameddig
csak jól esik, de légy szíves két dolgot tarts már be, ameddig itt vagy. Az
első, hogy az én házamba ne gyújts rá, mert nem szeretem és azt a szagot se,
amit maga után hagy. A másik, hogy látom, még 10 óra sincs és te máris sörrel
indítottad a napod. Nem tesz jót, ha ennyire korán kezded az ivást, és hogy
ilyen sűrűn teszed. Louis kicsit furán nézett, hogy hogy mondhatok én ilyet,
hisz ő Louis Tomlinson, igaz nem mondta ki hangosan, de látszott az arcán, hogy
ezt gondolja. Ezek után megkérdeztem tőle, hogy „ha már iszol, akkor előtte
legalább ettél már valamit?” Erre ő azt válaszolta, hogy „még nem”. Erre én,
„akkor ülj le, és mindjárt csinálok valami reggelit. Belenéztem a fagyasztóba
és volt két zacskó sütnivaló panírozott hús, így elővettem az egyik zacskóval,
és megsütöttem. Csináltam mellé párolt zöldséget is, és elétettem az elkészült
ételt reggelire, amit ő meg is köszönt. Mondtam neki, hogy igazán nincs mit. És
hogy amíg ő nekilát, addig én felmegyek és gyorsan felöltözöm. Erre ő bólintott
és nekikezdett az evésnek. Én eközben felmentem és felöltöztem, mivel továbbra
is én voltam otthon és Louis volt a vendég, így ismét egy könnyed szerelést
találtam magamnak.
Ezt vettem fel |
Ezt viseltem |
És végre Dav is
megérkezett, így beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Mikor beértünk a
városba, sorjában vettük az autószalonokat, mert nem tudtam még, hogy milyen
kocsit szeretnék, de úgy gondoltam, hogy nem kell nekem ide kintre olyan nagy
kocsi, így a kis kocsik világában néztünk szét.
Először bementünk egy smart minikkel foglalkozó szalonba, ott
szétnéztünk és meg is tetszett egyik másik kiskocsi. De úgy gondoltam, hogy még
megnézzük máshol is mielőtt választanék. Így tovább mentünk és benéztünk a
következő szalonba, ami egy Wolksvageneket forgalmazó telephely volt. Itt is
szétnéztünk, de még itt sem tudtam elhatározni magam, és választani egyet, így
újból tovább mentünk. A harmadik megállónk egy mini cooperekkel foglalkozó
szalon volt, - a mini cooper az egy hagyományos angol autó, amit 1958 óta
gyártanak a szigetországban. Ez a dátum azért is maradandó számomra, mert
anyukám ekkor született, tehát a kocsi vele egyidős. – A vicc az, hogy igazán
nem tudtam választani a három cuki kocsi közül, ezért úgy gondoltam, hogy
alszok még rá egyet, és másnap majd eldöntöm, hogy melyiket választom. Ezek
után Dav készségesen haza is vitt. Elköszöntem tőle, megköszöntem a segítségét
és ő elment én meg újból egyedül maradtam a házamban. Ekkortájt már délután 5
körül járt, így azt gondoltam, hogy ha már ennyire nincs dolgom, és ha már meg
is tehetem, mivel lottómilliárdos lettem, így csak élvezem a semmi tevést és
megnézem az e-mailjeimet, hogy jött-e a sulimtól valami üzenet, mert úgy jöttem
el Magyarországról, hogy két hét szünetet vettem ki. Ez alatt az idő alatt
természetesen küldték nekem az aktuális anyagot, azok, akiket megkértem rá,
hogy ne maradjak le sok mindenről, és ne kelljen egyszerre sokat pótolnom. Így
is lett kaptam 3 e-mailt, benne az aktuális tananyag tartalmával, és mivel nem
szeretek gépről tanulni így gondoltam, hogy úgy sincs más dolgom, ezért fogom
és kinyomtatom magamnak, hogy könnyebben meg tudjam jegyezni papír alapon. És
aztán elkezdtem rendezgetni is. Közben meg is vacsiztam és folytattam az
papírok rendezését.
Kicsit furcsálltam, hogy ma
nem hallom bömbölni a zenét Louistól, de úgy gondoltam, hogy biztos nincs
otthon, hanem valószínű a haverjaival bulizik valahol. De tévedtem. Louis
valójában otthon volt, mert olyan 7 óra körül, hallottam, hogy csengetnek.
Megfordult a fejembe, hogy
lehet Louis lesz az ismét, ezért gyorsan kimentem a dolgozószobámból, a
kinyomtatott papírokat otthagytam félig rendezetlenül az asztalon, és elmentem,
hogy kinyissam az ajtót. És ahogy gondoltam, Louis állt ismét az ajtóban egy
üveg borral a kezében. Én nagy szemekkel pislogtam rá, hogy vajon mit akar
azzal az üveg borral, erre ő megszólat, hogy bejöhet-e, meg hogy hozott egy
üveg bort, amit megihatnánk együtt. Én erre kicsit meglepődtem, mert nem
számítottam arra, hogy Louis ilyen hamar meg fog jelenni, ha én nem keresem őt,
de hát tévedtem. Beengedtem őt a lakásba, mondtam neki, hogy menjen a nappaliba
és üljön le, én addig hozok két poharat. Így is lett, mire visszaértem a két
borospohárral, Louis addigra elkényelmesedett a kanapén. A vicces az volt, hogy
még valami zenét is bekapcsolt nem túl hangosan. Elnevettem magam, erre ő
kicsit meglepődött és megkérdezte, hogy min nevetek. Azt válaszoltam, hogy
kicsit váratlanul ért ez az egész, és hogy nem számítottam arra, hogy ma látni
fogom őt, és főleg nem egy üveg bor és zene kíséretében. Ennek hallatára ő is
elmosolyodott, aztán megkérdezte, hogy akkor a zenét kikapcsolja-e. Én rábíztam
a döntést. Döntse el ő, hogy szeretne-e zenét hallgatni vagy sem. Mivel látta
rajtam, hogy tényleg kicsit zavarban vagyok, így a zenét kikapcsolta. Aztán
visszaült a kanapára, kibontotta a bort és kitöltötte a pohárba. Nekem közben
azon járt az eszem, hogy ha ő ma már sörözgetett, nem fog-e ártani neki, hogy
sörre bort iszik, mert fordítva biztos, hogy nem árt, csak használ. Ezt
tapasztaltam, mivel a sörnek van egyfajta semlegesítő hatása is, ha az ember
már más piából sokat ivott, akkor megihat utána egy pohárka sört és attól
kijózanodik. Meg is kérdeztem tőle, hogy ivott-e már ma sört, de ő egy
határozott nemmel válaszolt. Így egy kicsit megnyugodtam. Elkezdünk iszogatni,
bár én egy pohárnál többet nem ittam, mert nem igazán vagyok az az iszogatós
típus, de Louis annál többet. Borozgatás közben beszélgettünk is, olyan dolgok
kerültek szóba, ami tegnap még nem, és jó volt, hogy tudunk miről beszélni. Még
a beszélgetés elején, mikor még látszott rajta, hogy eléggé józan és nem
szívott ma még semmit, megkérdezte, hogy nincs-e kedvem elmenni vele és a
haverjaival ma bulizni, mert este mennek egy klubba és örömmel látna engem is.
Erre hirtelen csak annyit mondtam neki, hogy még meggondolom, mert, ahogy nem
iszok, úgy keveset is bulizok. A beszélgetés úgy elmélyült, hogy mikor a
barátai megérkeztek érte, ő még mindig nálam volt és beszélgettünk. Egyszer
csak csörög a telefonja, felvette és bejelentett a haverjainak, hogy ő ma
mégsem megy velük sehova, mert jobb elfoglaltságot talált magának. Hallottam,
ahogy a barátai rá is csodálkoznak erre, de igazából nem erőltették a dolgot
inkább, csak elmentek.
Éjfél körül járhatott már,
de mi Louisval még mindig találtunk témát, így a beszélgetés is folytatódott.
Elég sok bort ivott az este folyamán és ennek következménye képen, elég sokat
is mesélt el magáról és az ő életéről, én persze élvezettel hallgattam a
történeteit, amik az x-faktoros idők előttről szóltak, meg az x-faktorról és
arról, ami utána következett. Ez volt az a téma, ami igaz, hogy érdekes, de
rettentően bosszantó is egyben, de próbáltam úgy tenni, mint aki kicsit sem
ideges. Louis a beszélgetés alatt párszor kiment a mosdóba, gondolom a bor
hatása miatt. Mikor Louis újból elment a mosdóba, elég sokáig elmaradt.
Gondoltam, hogy csak nem tart negyed óráig, egy pisilés, így elindultam
megkeresni, de egyik fürdőszobában sem találtam meg őt, így elkezdtem keresni a
ház többi részében is. Mikor már szinte az egész házat bejártam, benyitottam az
egyik szobába, amit a beköltözéskor magamnak választottam, és láss csodát,
Louis ott feküdt az ágyban félmeztelenül és úgy durmolt, mint egy medve, aki
épp a téli álmát alussza. Én megmosolyogtam a dolgot, de most is úgy gondoltam,
hogy a hallottak alapján lehet, hogy Louis kezd kimászni a gödörből, és kezdi
jobban érezni magát, így nem ébresztettem fel, hanem hagytam aludni. Én fogtam
a pizsamámat és átmentem egy másik szobába. Levetkőztem, bebújtam én is a
szomszéd szobában lévő ágyba és elaludtam.
Reggel 9 körül ébredtem. Kimásztam
az ágyból és kerestem valami ruhát, amit felvehetek, és most nem házi ruhát
kerestem, mert Dav 10-re jött értem, hogy megvegyük valamelyik autót azok közül,
amiket tegnap néztünk. Lefekvés után gondolkodtam is azon, hogy melyiket vegyem
majd meg, és egy rövid idő után már meg is volt a választás.
Erre az összeállításra esett a választás |
„Jó reggelt álomszuszék, remélem
jól aludtál. El kellett mennem, de nem akartalak felébreszteni. Hamarosan
jövök, kimenni nem tudsz csak az udvarra. Érezd magad otthon, mint ahogy eddig
is, kaja a sütőben.”
Ezután bezártam a bejárati
ajtót, és Davvel elmentünk. Útközben elmondtam Davnek, hogy arra a
meggondolásra jutotta, hogy a klasszikus angol járgány mellett döntöttem. Így
abba a szalonba mentünk. Az eladók elég kedvesek voltak, és rövid időn belül kész
lett a papírmunka és végre enyém lehetett ez a kis aranyos kocsi, egy mini
cooper S 6.780.000 Ft-ért.
Mini Cooper |
Kiálltak vele a szalonból
és már mehettem is vele a dolgomra. Mondtam Davnek, hogy most már nyugodtan
elmehet, mert már én is el tudok menni oda, ahova akarok, az új kocsim
segítségével. Elköszöntünk egymástól, előtte megköszöntem a segítségét és Dav
elment. Ezután én is fogtam magam, beszálltam az új autómba és elindultam haza,
mert nem akartam, hogy miután felébredt, túl sokat kelljen várnia rám, ahhoz,
hogy hazamehessen. Előtte elmentem enni valamit, de aztán úgy gondoltam, hogy
inkább elmegyek a KFC-be, és veszek két személyre kaját és viszek Louisnak is
belőle. Így is lett. Csirkét vettem és újból elindultam. Egy óra kocsikázás után,
haza is értem. Letettem a kocsit a kocsifelhajtón és bementem a házba. A
nappaliban láttam, hogy Louis ül a tv előtt és valamit néz, közben persze
sörözik, megint. Köszöntem neki, ő visszaköszönt. Megkérdeztem tőle, hogy nem
volt-e baj, hogy itt hagytam egyedül bezárva a házban, ő azt válaszolta, hogy „egyáltalán
nem volt baj, mivel úgy sem volt más dolga. Én elégedettem mosolyogtam. Továbbá
megkérdeztem tőle, hogy megtalálta-e a cetlit, amit hagytam neki. Ő azt
válaszolta, hogy megtalálta és már meg is reggelizet kb. két órával ezelőtt.
Mondtam, hogy hoztam ebédre a KFC-ből csirkét, ő erre nagyon megörült,
megköszönte, hogy gondoltam rá és elindult a konyha felé, én mentem utána,
kezemben a kajával. Louis már egészen kiismerte magát a konyhámban így könnyű
volt neki elővenni két tányért és evőeszközt, hogy megterítse ebédhez az
asztalt. Én kibontottam eközben a csomagból a csirkét és kitettem a tányérokra.
Ezután leültünk és megebédeltünk. Még mielőtt befejeztünk volna az ebédet,
hallottunk, hogy rendőrautók állnak meg valahol. Azt hittük, hogy egy
szokványos rendőri intézkedés, ezért nem is nagyon foglalkoztunk vele. Ekkorra
már befejeztük az ebédet és lepakoltam az asztalt. Louis ekkor már visszament a
nappaliba a tv elé. Épp hogy leült a kanapéra, mikor megcsörrent a telefonja. Hallottam,
hogy felveszi és beleszól, hogy „mond, mit akarsz?” Ezután csak a beszélgetés
foszlányait hallottam pakolás közben, ami így hangzott: „jól van már, nem
vettem észre, hogy kerestetek, de mindjárt megyek, ha ennyire hiányzom”. Ezzel
a lendülettel Louis ki is nyomta a telefonját. Felállt, megköszönte a
vendéglátást és azt mondta, hogy most mennie kell, de majd felhív. Elköszönt és
gyorsan el is ment.
Felmentem az emeletre,
hogy átöltözzem, de előbb kíváncsiságból kinéztem az ablakon és láttam, hogy
Louis háza előtt áll egy csomó rendőrautó és más kocsik is, és sok ember. A
legtöbb Lousihoz tartózó személyt arcról felismertem. Mire Louis leért a
szomszéd házáig, észrevették őt és egyből le is rohanták, hogy merre járt, meg
hogy hogy tűnhetett így el, minden szó nélkül, stb... De hiába kérdezgették
Louist, ő semmit nem mondott, csak annyit, hogy jól van és, hogy hagyják őt békén.
Aztán fogta magát és bement a házba. Ezután a rendőrök elmentek, a többiek meg
bementek Louishoz. Én ezek után, becsuktam az ablakot. És átöltöztem egy
otthoni szerelésbe. És amit előző nap félbe hagytam, azt most újból folytattam.
Befejeztem a papírjaim rendezését és leültem, tanulni belőlük, hogy ha másfél
hét múlva visszamegyek Magyarországra, ne legyek lemaradva az anyaggal. Jó pár
órán keresztül olvastam a lapokat és próbáltam memorizálni a dolgokat elég nagy
sikerrel. Eltelt már vagy 3 óra is. Én még mindig ott görnyedtem az anyag felett.
Néha azért megálltam, és eszembe jutott Louis, hogy vajon mi lett vele, és
reméltem, hogy hamarosan hívni fog. De még mindig semmi. További két, két és
fél óra telt el, de Louis még mindig nem hívott. Ezért ismét kinéztem az
ablakon. Láttam, hogy a sok autó még mindig ott áll Louis háza előtt, de
mielőtt újból becsuktam volna az ablakot, hallottam, hogy nyílik az ajtó és az
emberek kijönnek Louistól. Beszálltak az autóba és elmentek, de egy kocsi
maradt, ami nem Louisé volt, hanem Albertoé, a testőréjé.
Beesteledett már, és a telefonom még mindig meg sem szólalt. Nem akartam
én hívni Louist, nehogy baja legyen belőle így türelmesen vártam, és hogy ne
idegeskedjek, leültem filmet nézni. Egy aranyos kis animációs mesét néztem. Miután
befejeződött a mesefilm, csináltam vacsit, utána lezuhanyoztam és lefeküdtem
aludni.
Másnak reggel, még
mindig semmit nem tudtam Louisról. Úgy gondoltam, hogy ez után az eset után
biztos a modest ismét bezárta őt a házába és nem mozdulhat ki, vagy legalább is
házi őrizetet kapott és ezt, Alberto felügyeli. Miután kimásztam az ágyból, kerestem
egy könnyed ruhát, és felöltöztem.
Ezt vettem fel |
Észrevettem, hogy a
telefonom a dolgozószobában hagytam így elmentem, hogy megkeressem. Mikor
megtaláltam láttam, hogy kaptam egy sms-t az éjjel. Megnyitottam, és láttam,
hogy Louistól jött. Azt írta, hogy egy kis ideig nem tudunk találkozni, mert
kapott egy felvigyázót, Alberto személyében, aki egy ideig minden lépését
figyelni fogja. És időbe fog telni neki, mire kitalálja, hogy hogyan szerelje
le. Az üzenet végén még annyi volt, hogy „örülök, hogy megismertelek, és egy
szívecske”. Örültem az üzenetének, mivel azt hittem, hogy úgysem fog írni. Nem
írtam neki vissza, mert nem tudtam, hogy jó ötlet-e vagy csak bajba sodorná, ha
már tegnap se bírtak kihúzni belőle semmit, azzal kapcsolatban, hogy hol volt
és miért nem tudták elérni.
Ilyen sütit vittem át Louisnak |
Miután ezzel végezetem, felmentem és rendbe hoztam magam kicsit. Kerestem valamit a szekrényben és belebújtam.
Ezt a szerelést húztam fel |
Nem sokkal később, csörgött
is a telefonom. Louis volt az. Szólt, hogy Alberto most ment el, így most már átmehetek.
Amúgy azért kellett megvárnom,
hogy Alberto elmenjen, mert nem akarta Louis, hogy a modest beleszóljon abba,
hogy velem kezd jóban lenni. Meg is tudom érteni.
Fogtam a tálca sütit, a
telómat a zsebembe tettem, bezártam az ajtót és elindultam Louishoz. Louis már
kint várt az ajtóban. Ahogy odaértem, és köszöntünk egymásnak, érdekes volt,
hogy nem érzem rajta, hogy ivott volna. Egészen tisztának tűnt. Louis rögtön be
is hívott, a tálca sütit is elfogadta, és bevitte a konyhába. Ez alatt én
leültem a nappalijában, és pár perc múlva már Louis is visszaért a konyhából.