Az alatt a pár perc
alatt, amíg Louis kint volt a konyhába, volt időm körülnézni kicsit, és a
látvány eléggé elszomorított. Akkora volt a kupi, hogy, csodálkoztam azon, hogy
még van hely, ahova le tudok ülni. Mikor Louis visszaért, nem bírtam ki, hogy
ne tegyem szóvá és azt mondtam, „te mikor takarítottál utoljára?” Louis kissé
elszégyellte magát, és gyorsan elkezdte összekapkodni a cuccait, hogy ne legyen
annyira nagy rendetlenség. Annyi szétdobált ruha volt mindenhol, hogy
csodáltam, hogy még talál tiszta ruhát magának. A kérdésemre annyit mondott,
elpiruló arccal, hogy „bocsi, mindig is rendetlen voltam, de az utóbbi időben,
ez még jobban meglátszik. Anya két- háromszor átjön havonta, hogy kitakarítson,
mert a bejárónőm felmondott, arra hivatkozva, hogy ő ezt nem bírja tovább. És
mindig mondja, hogy pakoljak el magam után, ha ő nem jön, de nekem nehezemre
esik megcsinálni. A mosógépet is csak akkor pakolom meg, mikor már a kupacokban
nem találok egy tiszta holmit se, amit felvehetnék.” Ezek hallatán én
felajánlottam a segítségem, hogy szívesen takarítok nála, de ő finoman
visszautasította, mondván, hogy én a barátja vagyok és nem a bejárónő. Én erre
azt feleltem, hogy ahogy gondolod, de szólj, ha mégis kell segítsége. Ő erre
csak egy fogok-ot reagált.
Ezek után elkezdünk
ismét beszélgetni, közben Louis nekiállt sütizni és engem is megkínált. Nem
voltam nála túl sokáig, max egy fél órát, mert a beszélgetésünket megzavarta a
telefonja csörgése. Louis ránézett és látta, hogy Alberto az és mondta is, hogy
ő hívja. Amíg Louis beszélt vele, én csendben maradtam. Miután letette a
telefont, odajött hozzám, és azt mondta, hogy Alberto nemsokára megérkezik, és
mivel nem mondta el sem neki sem másnak, hogy megismert engem és, hogy pár
napja már mindig nálam van, mert valószínű felfújnák a dolgot, ahogy minden
mást is, ezért jobb lesz, ha most elmegyek. Ezután én el is mentem, mert nem
akartam őt bajba sodorni. Mivel tudtam, hogy a modest nem nézné jó szemmel,
hogy egy ismeretlen átlagos ember, akit ő nem ismer, beférkőzött Louis
bizalmába rövid időn belül. Louis miután elbúcsúztunk egymástól, annyit még
utánam szólt, hogy majd hívlak.
Ahogy beléptem az
otthonom ajtaján hallottam, hogy delet üt az óra. így gondoltam, hogy a sütizés
után jöhet már valami más kaja is. Így kinyitottam a hűtőt és kerestem valamit
ebédre. Evés közben azon gondolkodtam, hogy mi lehet Louisval és hogy evett-e
már ma valamit a sütin kívül, mert ezt, amikor nála voltam nem kérdeztem meg
tőle.
Az ebéd befejeztével,
elmosogattam és felmentem tanulni, mert tudtam, hogy pár napon belül már vár a
suli vissza és majd kelleni fog az anyag, mivel nem lehet csak úgy tanulás
nélkül elérni valamit, ha csak nem vagy Eleanor féreg Calder aki a bizonyítványait
is Louis pénzén vásárolta meg és tanulni csak az ócska, de méregdrága göncök
árát tanulta be. De ki akar Elike lenni?! Én biztos nem!
Közben eltelt a nap,
már be is esteledett. A tanulás közben néha hallgattam zenét is, mert nekem
mindegy hogy csendben vagy zenehallgatás közben tanulok, meg néha fel-felálltam
az kanapéról. Este mikor végeztem az anyaggal, felmentem az internetre és
megnéztem egy filmet, közben meg is vacsiztam. Ahogy vége lett a filmnek,
ráadásnak még megnéztem egy kedvenc sorozatom újabb részét is. Lehetett már
olyan este 9, mikor végeztem mindennel, ezért felmentem lezuhanyoztam,
felvettem a pizsamám és bebújtam az ágyba. Még nem voltam fáradt annyira, ezért
sokáig fent is voltam, és mire elbírtam volna aludni megszólalt a telefonom. Odanyúltam
az éjjeli szekrényre érte, és láttam, hogy Louis hív, ezért felvettem és
beleszóltam, hogy szia. Louis kedvesen visszaköszönt, és megkérdezte, hogy nem
ébresztett-e fel, mert kilógott a házból, de ahogy ideért az enyém elé látta,
hogy sehol nem ég már a villany ezért inkább visszaosont a sajátjába és
gondolta, hogy akkor felhív.
Mondtam neki, hogy még
nem aludtam. Ő erre: „ennek örülök, mert nem akartalak felébreszteni.”
Megkérdeztem tőle, hogy
miért hívott fel, mire ő így felet: „csak unatkoztam, és gondoltam, hogy hátha
lenne még miről beszélgetnünk, így gondoltam megkereslek, de mivel ahogy
mondtam már, nem voltam biztos abban, hogy fent vagy még így nem csengettem,
hanem felhívtalak.”
Nekem erre, az jutott
az eszembe, amit nem mondtam neki, hogy nem lett volna mindegy, hogy a
kapucsengővel ébresztesz fel vagy a telefonnal, ha esetleg már aludtam volna.
Louis logikáját tekintve úgy vettem észre, hogy kissé elmaradott, de hát van ez
így néha. De Louis tovább folytatta a mondanivalóját.
„Hívtak a haverok, hogy
megyek-e velük bulizni, de én mondtam nekik, hogy mivel a múltkor Albertoék és
a főnökök nem találtak itthon, így most megint nem mehetek el egy ideig a
házból, mert nehogy valami bajt csinálok, mint ahogy már párszor.” Hallottam a
hangján, hogy kicsit elszégyelli magát, a mondottak után, de én csak annyit
mondtam neki, hogy sajnálom, hogy ezek szerint megint be lettél zárva az
otthonodba. És hogy most pont miattam. Ő erre annyit mondott, hogy ne
sajnáljam, mert nem én tehetek róla. Én erre válaszul megkérdeztem tőle, hogy
sokszor volt-e már bezárva és hogy van-e kedve elmesélni, hogy ha igen, akkor
miért. Ő erre annyit mondott, hogy persze, ha érdekel. És ezek után Louis
elmesélte, hogy már az utóbbi két évben egy csomószor járt így. – és belekezdett
abba a témába, én hülye, amitől nekem felfordul a gyomrom, de türelmesen,
minden szó nélkül végighallgattam – miután a barátnője elhagyta őt minden szó
nélkül, és az óta nem is tud róla semmit, ő folyamatosan buliból buliba járt,
minden este a haverjaival. És elég sok rossz dolgot követett már el.
Rengetegszer volt full részeg, és nem tudott magáról, továbbá nagyon rászokott
a fűre, és néha volt mikor parti droghoz is nyúlt. Ilyenkor a főnökei úgy
döntöttek, hogy nem engedik, hogy elhagyja a házát egy ideig, mert rossz fényt
vet rá és rájuk, az, amit ő csinál, így hetekre a négy fal közé volt zárva,
amíg elült az általa kevert balhé. És olyankor általában a haverjai jöttek át
hozzá és a házában tartotta a bulit, ahol senki nem figyel fel rá és arra, hogy
mit csinál. Miután ezt a hosszú sztoriját elmesélte, megkérdezte tőlem, hogy
amit most ő elmondott magáról, zavar-e engem, és hogy nem utáltam-e meg ez
miatt. Én erre azt válaszolta: „egyáltalán nem zavar és nem utáltalak meg, csak
rossz volt hallgatni, hogy mennyire lezüllöttél a régi önmagadhoz képest. És
remélem, hogy egyszer visszarázódsz, és újra az leszel, aki azelőtt voltál.”
Louis erre annyit
válaszolt: „Majd igyekezni fogok. De te honnan tudod, hogy milyen voltam
régen?”
Én erre elmosolyodtam, amit
Louis is észrevett a telefon túlsó végén, és annyit mondom, hogy én pár évid
rajongójuk voltam, aztán valahogy már nem igazán foglalkoztatott, hogy mi van
velük, mert csak ideges lettem tőle. Louis meglepődött, de egész jól fogadta,
úgy gondolom. Aztán Louis annyit mondott: „most, hogy én megint ennyi mindent
elmondtam magamról, te jössz.”
Én erre nem igazán
tudtam mit felelni, és mondtam is neki, azzal együtt, hogy „én úgy érzem, hogy
már szinte mindent elmeséltem nekem magadról ez alatt a pár nap alatt. De ha
van még valami, ami érdekel, akkor kérdezz.”
Louis mondhatni, hogy
hosszasan hallgatott. Mire meg akartam kérdezni, hogy itt van-e még, megelőzött
és azt kérdezte: „most nem igazán jut eszembe semmi, csak az, hogy ha jól
emlékszem a múltkor mondtad, hogy lottónyereményed ellenére, te szeretnél
üzletet és pubot nyitni itt Londonban is. Szóval az érdekel, hogy találtál-e
már valami jó helyet a terveidhez?”
Mondtam neki, hogy
igen, jól emlékszik és hogy pár napja már keresgéltem és voltam egy csomó
helyen, de még nem találtam meg az igazit. És azt is mondtam, hogy holnap újból
felkerekedem, hátha végre szerencsével járok. Ő erre azt válaszolta, hogy „az
jó. Elkísérhetlek én is?”
Én erre „te nem azt
mondtad, hogy most nem hagyhatod el a házadat?”
Louis azt felelte „de,
ez igaz, de majd kitalálok valamit, vagy esetleg megpróbálok kilógni, amíg
Alberto nem figyel vagy kitalálok neki valamit, hogy megléphessek.”
Ezek után az mondtam
Louisnak, hogy „rendben, csak ne kerülj még nagyobb bajba miattam. És ha
valóban jönni akarsz, akkor holnap délelőtt fél 10-kor várlak nálam, hogy
indulhassunk.” Louis egy laza ok-kal felet. Miután ezt is megbeszéltük, jó
éjszakát kívántunk egymásnak és letettük a telefont. Én meg megpróbáltam újból
elaludni, ami egészen hamar sikerült is.
Másnak reggel már reggel 8-kor felébredtem, de még kicsit hevertem az
ágyban. Negyed 9 körül végre kimásztam az ágyból, és felöltöztem. Mivel eléggé
borús volt az idő, így ezt a szerelést találtam magamnak a szekrényben.
 |
| Ezt vettem fel |
9 órára már indulásra
készen álltam és vártam Louist, hogy jöjjön. Írtam is neki egy sms-t. „én már
kész vagyok, és hogy ha tudsz és kész vagy, akkor jöhetsz, ha gondolod, és
akkor kicsivel előbb indulhatunk, is mint fél 10.”
Louis válaszolt is.
„renden van, elküldöm Albertót valamiért, és amíg távol van, én átmegyek és
indulhatunk is. kb. 10-15 perc és ott is vagy. :D”
Nyugtáztam magamban, a
dolgot. És amíg vártam rá, bekapcsoltam a rádiót, hogy ne unatkozzam. Nem is
kellett várnom rá sokat. Miután Louis megérkezett hozzám először beinvitáltam,
megkérdeztem, hogy kér-e indulás előtt valamit, de ő azt felelte, hogy nem,
mehetünk. Megkérdeztem, hogy akar-e ő vezetni, mivel azért ő jobban ismeri a
várost, de azt mondta, hogy volt egy elég nagy incidense, - amiről én még nem hallottam
– és azt követően bevonták a jogsiját egy évre. Azt nem mondta, hogy mi is volt
ez az incidens ezért megkérdeztem, mikor már a kocsiban ültünk és úton voltunk
a listán szereplő újabb úti célhoz. Útközben Louis elmesélte, hogy ittas
vezetés miatt vették el a jogsiját. De már fél éve ennek.
Útközben már kezdtem
úgy érezni, hogy lassan kifogyunk a témákból, de azért még volt miről
beszélgetnünk. Megkérdezte, hogy ha tálálok épületet, akkor hogy képzelem el a
helyet. Én azt válaszoltam, hogy majd a hely megmondja, milyen akar lenni.
Mivel ha én belépek valahova, akkor az a hely vagy megfog és látom benne azt,
amit más nem vagy nem. Ő kicsit furcsán nézett, de úgy véltem, hogy megértette,
mire akarok kilyukadni.
Nemsokára meg is
érkeztünk a nap első állomásához. Az ingatlanos is már ott volt, előttünk
érkezett pár perccel. Bementünk az épületbe és csodák csodájára, az épület csak
úgy árasztotta magából, hogy ő egy ajándékból akar lenni, amiben sokkal több
minden van, mint egy átlagos ajándékboltban. Már láttam a lelki szemeim előtt,
hogy hogy is nézne ki berendezve. Mondtam is Louisnak, hogy lehet, szerencsét
hozol nekem, mert ma ez az első állomásunk és már most megtaláltam az egyik
szuper helyet az üzletnek. Louis, hallottak után csak mosolygott. Meg is
beszéltünk az ingatlanossal a dolgokat, az ár is elég kedvezőnek tűnt, és Louis
is azt mondta, hogy egész jó, habár őt ismerve neki semmi sem drága. Ezután alá
is írtuk az adásvételi papírokat, és az első épület, amit szerettem volna meg
is lett. Örültem is nagyon, és Louis arcán is láttam, hogy mosolyog. Az épület
papírjait betettem a táskámba és elindultunk vissza a kocsihoz, hogy a
következő helyre is ellátogassunk, amit már bárnak akartam megvenni. A második
épülethez, mikor odaértünk, hogy megnézzük, már majdnem dél volt. De ott nem
kellett sokat időzni vele ez az hely, nem nyerte el a fantáziám, és nem láttam,
hogy ebből egy pubot ki lehetne hozni, így el is jöttünk. Louis megkérdezte,
hogy nem ülünk-e be ebédelni valahova. Én igent mondtam. Louis mutatta, hogy
merre menjek, és hamarosan megérkeztünk a közeli KFC-be. Louisval bementünk és
rendeltünk valami finomat. Ebéd közben, már igazán megszoktam a társaságát és
jól éreztünk magunkat a másikkal, és szinte teljessé vált az összhang köztünk.
Miután elfogyasztottunk az ebédet, újból felkerekedtünk, hogy a maradék 4
helyre is ellátogassunk. Útközben Louis észrevette, hogy Alberto már vagy 20
kereste a mobilján, de ő még 21-szerre se vette fel mikor hívta. Mondta is
Louis, hogy lehet ezért alaposan meg is büntetik. Én készségesen felajánlottam
neki, hogy akkor halasszuk el a keresgélést és inkább hazaviszem, de ő
határozottan visszautasította és mondta, hogy folytassuk csak, mert már
úgysincs sok. Én belementem. Így tovább folytattuk utunkat és hamarosan,
megérkeztünk az épülethez, aminek már a külseje is elég hívogatóan nézet ki.
Ismét az ingatlanossal együtt, bementünk az épületbe, ami már régebben is egy kocsmaféleség
lehetett, így határozottam ez is megfogta a fantáziám és ezt is sikerült jó
áron megvennem. Ismét nagyon boldog voltam, meg is köszöntem Louisnak, hogy ma
szerencsét hozott nekem és, hogy annak ellenére, hogy bajba fog kerülni, mert
szó nélkül lépet le otthonról, mégis velem tartott.
Ezek után, már nem volt
más dolgom a városban, így Louis és én elindultunk haza. Amikor odaértünk a
házamhoz, és beálltam a kocsifelhajtóra, láttuk, hogy megint sok kocsi és ember
van Louis háza előtt, ezért Louis le is bukott a kocsiban, hogy ne vegyék észre
és megkért, hogy álljak most be inkább a kocsival a garázsba, hogy ott
kiszállhasson. Így is tettem, beálltam a kocsival a garázsba és Louis ott
kiszállt, aztán bementünk a házba. Louis leheveredett a kanapéra, és onnan
felhívta végre Albertot. Lehetett hallani a hangját és azt, hogy nagyon mérges,
hogy Louis megint szó nélkül eltűnt, de Louis csak annyit mondod neki, „nyugi,
csak elmentem kicsit sétálni, de estére hazaérek.” Én meglepődtem, hiszem még
alig volt délután 4 óra, tehát ez azt jelentette, hogy Louis még jó pár órán
keresztül nálam kíván csövezni, amit persze én nem bántam. Louis már nagyon jól
kiismerte magát a házban, így ki is tudta magát szolgálni. Odament a hűtőhöz és
kivett magának egy üveg sört, ezután úgy gondolta, hogy ő most elfáradt és
ezért felmegy és lefekszik. Én gondoltam magamban, „jól van fiam, menjél csak,
már kezdem megszokni, hogy te szinte mindig itt vagy”. Így is történt Louis
felment és lefeküdt pihenni pár órára. Én eközben azt gondoltam, hogy majd a
dolgozószobámban tanulok tovább, hiszen hamarosan úgy is visszautazom
Magyarországra és nem árt, de Louis azt kérte, hogy mivel nem akar aludni csak
kényelmesebb neki, ha az ágyban fekhet, menjek vele és beszélgessünk. Én
beleegyeztem. Megkérdezte, hogy mit tanulok és miért, én elmondtam neki, és
láttam rajta, hogy kicsit meglepődik és el is szomorodik, miután meghallotta,
hogy két hétre visszautazom Magyarországra. De én megnyugtattam, hogy vissza
fogok jönni, és ha kell, akkor még az ottani címem is megadom neki, hátha
egyszer úgy gondolja majd, hogy lesz kedve meglátogatni. Ő erre elmosolyodott
és megköszönte, hogy leírtam neki.
Hamar beesteledett, így
Louis indulásra készen volt, hogy visszatérjen a saját házba. Elköszöntünk
egymástól és ő elment. Én ezek után felmentem, lezuhanyoztam és bebújtam az
ágyba és elaludtam.
Másnak reggel
felkeltem, lementem megreggelizni, aztán edző cuccba bújtam és edzettem pár
órát. Miután végeztem, letusoltam és elkezdtem bepakolni a bőröndbe, mert még
aznap este már indultam vissza Magyarországra. Amint sikerült bepakolni a bőröndöket,
már éppen delet ütött az óra és megéheztem, ezért rendeltem magamnak kaját –
mindig többet rendelek az utóbbi időben, mert hátha véletlenül Louis is befut,
és akkor ne csak nézze, hogy eszem – így megint két adagot rendeltem, arra
gondoltam, ha esetleg Louis nem jön át ma akkor lesz vacsira is kajám. Ahogy
leültem enni, pont megszólalt a telefonom. Ránéztem és láttam, hogy Louis sms-t
küldött, megtöröltem a kezem és megnyitottam. Egy rövid üzenet volt, annyi állt
benne, hogy „mit csinálsz most?” Válaszoltam is röviden, „most ebédelek és te?”
Pár perc múlva jött is a válasz, hogy „én is nemsokára. És mikor indulsz
vissza?” Megírtam neki, hogy „a ma esti géppel utazom vissza, és ha
elfelejtetted volna, két hétig leszek távol.” Erre ő, „sok sikert, siess vissza
és vigyázz magadra. ja és hiányozni fogsz.” Ezt olvasva nagyon boldog lettem,
és annyit írtam neki, hogy „te is nekem.”
Miután sikerült befejeztem az ebédet, felmentem átöltözni, hogy mire Dav
odaér, már indulásra készen várjam.
 |
| Ebben indultam a reptérre |
Miután elkészültem, Dav
már ott is volt, hogy kivigyen a reptérre. Fogtam a bőröndöket, betettük a kocsiba
és elindultunk. Ahogy megérkeztem Magyarországra, elmentem az ottan kis
lakásomba, amit azért vettem, hogy amíg itt vagyok, ne kelljen szállodában
lennem és ne kelljen messzire se mennem.
Két hetet töltöttem el itthon, az
országban, eközben tartottam a kapcsolatot Louisval, néha telefonon beszültünk. Miután letudtam az itthoni kötelességem, visszautaztam Londonban.
Amikor végre haza
értem, kicsomagoltam, és felhívtam Louist, hogy megérkeztem de ő nem vette fel
a telefont. Kicsit aggódtam is érte.
Mivel már este érkeztem meg, így nem volt
más teendőm, lefeküdtem, mert az utazás kifárasztott.
Másnap reggel ismét megpróbáltam felhívni Louis, de most sem tudtam
elérni, így küldtem neki egy sms-t, hogy megérkeztem, és mivel már hiányzott,
örülnék, ha találkoznák. Az sms elküldése után igyekeztem lefoglalni magam és
vártam, hogy Louis reagáljon. Lehetett olyan délután 3 óra, mikor hallottam,
hogy csengetnek. Kinyitottam az ajtót és Louis volt az. Ahogy ránéztem, már éreztem,
hogy jogos volt az aggodalmam.
